"Menjünk ki a Pilisbe!" Ő nem tudja, de ez az egyik kedvenc mondatom tőle. Azt jelenti, hogy kirándulni szeretne. Vannak elvárásai. Mind olyan mintha én fogalmaztam volna meg. Legyen szép erdő. A turistaút lehetőleg ösvényszerű legyen, ne beton és ne keréknyomos földút. Legyen valami izgalom. Legyen patak, vár, rom, híd, palló, csúcs, templom, kápolna, emléktábla, barlang, mese, filmhelyszín, elhagyott vasúti szárnyvonal, állatetető, vadles, kastély vagy érintetlen természet, ott ahová megyünk. Ne legyen végig nagyon meredek. Kényelmes, finom legyen, sétálós. Olyan hely ahol minél több képzeletfotót csinálhatunk. A képzeletfotózás fontos adaléka, hogy csak nyugodt, szerelmes, életigenlő pillanatban lehet exponálni. Máshogy nem működik. Nagyon szeret kirándulni, nagyon szeretünk vele kirándulni.

"Menjünk ki a Pilisbe!" Mondja gyakran. Sokszor tényleg a Pilisben kötünk ki vagy a szomszédos Visegrádi-hegységben. Ide túrázunk a legtöbbet. Turistatérkép alapján azonosítottam azokat a helyeket, ahol jártunk ezen a megnyugtató, szép vidéken. 2014 március 15-t azért választottam időpontnak ehhez a fejezethez, mert a nemzeti ünnepeken különösen gyakran megyünk a természetbe, erdőbe, azon a napon is így tettünk. Az Óbuda-Esztergom-Dunabogdány háromszögben fekvő terület számunkra időtlen hely. Nem idő rendben haladok, mert nincs jelentősége.

Dera-szurdok. Nagyszerű családi hely, Egy forgalmas vasárnapon mentünk végig rajta. Szabad főzési lehetőséggel. a patak, a hídak, az ösvény valóban mesebeli rész.

Piliszentkereszt, Ciszterci apátság romjai. Ez a középkori rom arról is híres, hogy Meráni Gertrúd végső nyughelye.Mágikus hely, a természet a múlt emlékeinek harmóniája tapintható. Pokrócon pihentünk itt. Kevés helyek egyike, ahol valóban összejött a déli altatás kirándulás közben.

Pilsszentkereszt, Szent-kút. Egyszerű séta a helyiek egyik kedvenc, iható vizű forrásához, aminek környéke szentképekkel díszített.

Pilisszentlászló felől a Spartacus ösvény. Ez talán az egyik leglátványosabb út. Nedves időben nem ajánlott. Nagyszerű nap volt, némi vitával tarkítva visszafelé.

Pilisborosjenő, Egri csillagok díszletvára, Kevély-hegy. A születő magyar filmturisztika legismertebb helyszínére egy tavaszi vasárnap kirándultunk. A Teve-sziklák és a megmaradt filmes backlot után, a Kevély-hegy oldalában kirándultunk rügyfakasztó napsütésben.

Dobogókő. Többször voltunk itt és valahogy legtöbbször felhőbe vagy ködbe burkolta magát a hegy és hideg volt. Bográcsból ebédeltünk itt egyszer.

Visegrád, Apátkúti-patak völgye, Pisztrángos. Aki ki akarja stresszmentesen próbálni a pecázást, annak ez a hely tökéletes. A kifogott halat megsütik. Visegrádon többször jártunk. A palota és a fellegvár is megvolt.

Pilisszentiván, Jági-tanösvény. Ennek a helynek egy átkozott vita miatt kétszer futottunk neki. Másodikra csodálatos volt. Egyik legjobb családos kirándulóhely Budapest környékén.

Kesztölc, Klastrompuszta. Az maradt meg, hogy ez lett az a hely, ahonnan a kocsiból visszanézve azt láttuk, hogy őzek jelentek meg a dombtetőn.

Dömös, Rám-szakadék. Kalandos útvonal. Nagyobb gyerekkel és száraz időben ajánlott. Megbüntették a parkolóban az autónkat.

Lajos forrás. Ide többször kimenekültünk a nyári hőségben. Nagy méretű rovarokat figyeltünk meg a patakban, akik gyorsan úsznak és tudnak repülni is.

Kétbükkfa-nyereg. Talán ez volt a legkevésbé érdekes túránk valaha. Talán nem voltunk elég kitartóak aznap.

Zsivány-sziklák. Megannyi film helyszíne volt, ez a természeti képződmény. Rövid sétát tettünk egyszer ide az országúttól.

Dunabogdány. Lányaink iskolai, nyári táborainak helyszíne. Gyerekkorában ő is itt táborozott.

Szentendrei Halászcsárda. Nem fogtunk ki jó napot. Az étel közepes volt és a számla sem stimmelt.

Szentendrei Skanzen. Kötelező, mi magunk is többször végigjártuk.

Szentendre központja. Minden turista jellege ellenére kedveljük. Főleg a templomdombon és környékén szeretünk sétálni.

Évente járunk ide vissza. Sokat segítettek nekünk ezek a hegyek, ösvények. Nem tudjuk, hogy itt van-e a Föld szívcsakrája vagy nem, de nekünk használ.

Zarándoklatként fogtuk fel ezt az utat. Mindnyájan tudtunk, hogy a Gondviselés adta kezünkbe a lehetőséget, hogy körbejárhassuk Izraelt. A Szentföld mind a négy tengerét felfedeztük. Nagyon boldog napokat adott nekünk ez a mágikus része a Földnek.

Ez volt az az utazás amit már a booking.com platformján keresztül szerveztem. A digitalizáció nagy lehetőség az egyszerű utazónak. A fenti oldal mellett a tripadvisor kommentjei és tippjei is sok segítséget nyújtanak utazásaink során.

Ez volt az az út, ahol családi albumot szerkesztettem előre. Tíz év alatti gyermekeinknek Izrael történelmét, sajátosságait, a Szentföld vallási jelentőségét, a négy tenger jellegzetességeit, az utazásunk részleteit és színezős játékokat a repülőre foglaltam egy vastag füzetbe. Ez az ajándék megalapozta az egész út hangulatát.

Első tenger a Földközi-tenger. A Ben Gurionon szálltunk le. A beléptetés után kisbusz vitt minket Ben Gurion City-be, ahol kisebb bonyodalmak után átvettük japán gyártmányú, automata váltós bérautónkat. Tipp: Azóta mindig előre meggyőződöm, hogy a bankkártya amit autókölcsönzésnél használok megfelelő napi limittel rendelkezen... Te-Aviv csodálatos. A bauhaus Fehér-negyedben a tengertől néhány sarokra béreltünk egy nagy lakást. A Ben Yehuda és a Dizengoff utcák környéke nagyon hangulatos rész. Lányainknak judaika medalionokat vásároltunk itt. A tengerpart nagyvilági hangulatú. Gépfegyveres fiatalok és kisportolt idősek fürdőztek az utószezoni tengerparton. Végigsétáltunk a tengerparti sétányon. Sárkányt eregettünk és kipróbáltuk a street workout gépeket. Évekkel később Santa Monica tengerpartján jöttünk rá, hogy Tel-Aviv tengerpartja egy szeletke mini Kalifornia. A Carmel piacon ettük és ittük az érett gránátalmát. Megnéztük a jemeni negyedet és a város modern, felhőkarcolós negyedeit. Boltba kirakott hintákon ettük a jeges joghurtot és a tengerparti sétány teraszain salátáztunk. Innen mentünk Jeruzsálembe. Tipp: Autóval érdemes megállni a Jitzak Kariv utcai parkolókban az Óváros közelében. Végigjártuk az Óváros összes nevezetességét. Nagyon élveztük a történelmi helyet, a falakat, a vallások keveredését. Voltunk a Szent Sír Bazilikánál és a Siratófalnál. Az egykori Osztrák-Magyar Zarándokház tetőteraszán pihentünk. Ez a hely amúgy is egy csöppnyi Közép-Európa a nyüzsgő városban. A Via Dolorosa stáció után a Gecsemáné kert ősöreg fái között tűnődtünk el az időn és szeretetten. Az Oroszlános kapun léptünk vissza város falai közé. Nyugat-Jeruzsálemben a villamos a Dávid-híd maradt meg. Fáradtan értünk vissza Tel-Avivba. Aznap este ittunk egy sört tizenöt éve nem látott unokatestvérével. Családias beszélgetés volt.

Második tenger a Galileai-tenger. A Kineret-tavat a bibliai hagyomány nevezi tengernek. Mindketten a Bibliát tartjuk életünk egyik vezérlőcsillagának így számunkra ez a tó tenger. Megálltunk a mára muszlim Názáretben, áthaladtunk a kánai menyegző faluján. Tiberias városánál értük el a Galileai-tengert. A város felett egy vad, köves partszakaszon lábunkat áztattuk a vízbe.

Harmadik tenger a Holt-tenger. Jeruzsálem mellett léptük át Ciszjordániába. A tengerszintet jelző táblánán utcai mutatványos tevére raktuk lányainkat. Vidáman közelítettünk a világ egyik legkülönlegesebb helye felé. Elhaladtunk az Ahava gyár, a Hol-tengeri tekercsek lelőhelye és Lót sóbálvánnyá vált feleségének sziklája mellett. Tipp: Az Ahava kozmetikum család az egyik kedvence a három nőnek akivel élek. Ein Gedi oázisa maga a földi paradicsom. Dávid itt kegyelmezett meg az őt üldöző Saul királynak. Mikor a zsidó hagyomány szerint alvó, keresztény hagyomány szerint szükségét végző király közelébe érve palástja sarkát levágta késével és megkímélte a védtelen király életét. A sivatagi források táplálta patakok, meredek sivatagi kanyonokban törnek a Holt-tenger felé. Ahol a két víz összeér, ott fekszik Ein Gedi, ez az ősi zsidó település. Megnéztük a kibucot, az állatkertjét, az ősi zsinagóga romjait. Kívülről meglestük a település két szállásának egyikét a drága, ötcsillagos szállodát. Mi a kibuc melletti ifjúsági szálláson laktunk. Szállásunk felé menet a naplementében egy csodálatos sivatagi róka ugrott elénk. Másodpercekig öten néztük egymást. Ez a legszebb természetfotós képzeletfotónk. Rengeteg állatot láttunk itt a róka mellett kőszáli kecskék, zergék, teknőcök és szirti borzok tobzódtak mindenhol. Éjszaka egy hatalmas csótány is meglátogatta szobánkat. Az ifjúsági szállás egyébként teljesen megfelelő. Kedves magyar takarítószemélyzete volt. A recepciós az éjszakai látogatónkra, annyit mondott: "Ez itt a sivatag!" Másnap elsők között vágtunk neki a fenséges Dávid-völgy túraútvonalának. A tiszta, friss patak víz méretes medencéket hoz létre a völgyhasadékban, megannyi romantikus fürdőhelyet kínálva a burjánzó növényzet közvetlen környezetében. Életünk egyik legszebb délelőttje volt ez. Innen a Maszada felé autóztunk. Fejünk felett az izraeli légierő vadészrepülői alacsony magasságban járőröztek. Lanovkán mentünk fel a csodálatos erődítménybe. Innen a sivatagon át, órák hosszú autóút következett Eilatig.

Negyedik tenger a Vörös-tenger. Kora este érkeztünk meg az U Magic Palace Hotelbe. Csekkoláskor közölték velünk, hogy upgradelik lakosztállyá a szobánkat. A lagúnára néző gyönyörű tágas lakosztályt kaptunk. Tipp: Remek hely ez a hotel, ha valaki Eilaton nyaralna, ilyen kényelmes ágyunk talán sosem volt. Napokig strandoltunk itt önfeledten. Homokvárat építettünk, snorkeleztünk a finom vízben, este sétáltunk a promenádon, az alacsonyan leszálló gépeket lestük, shoppingoltunk a vámmentes boltokban, a korallszirteken álmélkodtunk a turista tengeralattjáróból. Egyik nap kicsit jobban beúsztam lányainkkal. A vízimentő oroszul kiabált nekünk, hogy forduljunk vissza, biztos, mert csak hármunk szőke feje látszott ki a mélyvízből. A szombatfogadás nagy élmény volt a hotel előkelő, márvánnyal és finomságokkal teli éttermében. Itt is magyar nyelvű személyzetbe botlottunk. Utolsó nap a Negev-sivatagon vezettem keresztül. Eső kapott el minket Mitzpe Ramon közelében a sivatag színeinek kavalkádjában. Szakadó esőben kapaszkodtunk felfelé a képeslapszerű krátertáj szerpentinjén. A reptéren tízszer ellenőriztek minket mire a fedélzetre léptünk.

A Szentföld a legszebb, legáldottabb arcát mutatta nekünk. Szerelemmel, élményekkel és kegyelemmel megtelve jöttünk haza Izraelből.A Gondviselés pillanatnyi békét küldött nekünk az olajfák alá.

 "Legyen azért az Úr ítélőbiró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg; ő forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem kezedből. És lőn, hogy a mikor elmondotta Dávid e szókat Saul előtt, monda Saul: A te szavad-é ez, fiam, Dávid? És felkiálta Saul, és síra. És monda Dávidnak: Te igazságosabb vagy én nálamnál, mert te jót cselekedtél velem, én pedig rosszal fizettem néked."

Sámuel első könyve, 24. fejezet, Károli Gáspár fordítása

Szép, küzdelmes, hosszú túra volt. A Kék Túráról a következő sorokban emlékezem meg. Évekkel ezelőtt beszerzett több Kék Túra prospektust, pecsételő füzetet és ismertető anyagot. Tudatosan soha nem akartuk pecsételősbe komolyan tolni, de megértjük azokat, akik ezt szeretik. Gyakran vettük le a polcról ezeket a Kék Túra kiadványokat és lestünk belőle szuper kirándulás ötleteket, a különböző túraszakaszokon. Mindenkinek hálásak vagyunk akik a Kék Túra és minden más turistaút karbantartásán vagy jelzésein dolgozik.

A Naszályra is így kerültünk és azért itt emlékezem, meg erről a kéktúrás tippszedési szokásunkról, mert Rockenbauer Pál emlékhelyénél ezen is elmerengtünk. Az erdőben azzal kábítottuk lányainkat, hogy ez hiúz és medve járta vidék. Nagyszerű, meredek, fenséges tájon kaptattunk a Naszály platója felé. Őserdőnek tűnt a táj. A platón barlangok mellett haladtunk el. A nedves erdőben békák kísérték lépteinket. A csúcson gyönyörű fotókat készítettünk a csodálatos kilátással. Meredek jelzetlen úton ereszkedtünk alá Vác felé. Kalandos rész volt, megkönnyebbülve értük el az első városi utcát. Teljesen kifáradtunk. Taxival mentünk vissza az autónkhoz, amit Katalinpuszta előtt hagytunk, az országút szélén. 10/10-es kirándulóhely.

Katalinpusztán is jártunk ekkor tájt, de egy másik alkalommal. Az is egész napos túra. A kirándulóközponttól tettünk kellemes kirándulást a pallósoron, réten, a függőhídon át. Igényes kirándulóhelynek találtuk. A Naszály túrához is remek kiindulópont.

Az egynyári nyaraló tulajdonosként felderítettük a környéket. Budapesttől a legmesszebb lévő déli partot, a legdélibb partot.

Bringáról stoppoltuk Fenyves régi szép villáit és hangulatos strandjait. Mindenki talált magának kedvére valót. Megízleltük a környék retró hangulatát. Élveztük a badacsonyi tanúhegyes panorámát. Kisvonatoztunk Somogyszentpálra. Ez különösen kedves emlék, igazi magyar tájon döcög a kisvasút. A fenyvesi Paprika csárda akkor finom kosztot adott. Sétáltunk Fonyód kikötőjénél. Néztük a speedmotorcsónakokat, amikkel Badacsonyba repítették a vendégeket. Fonyódligeten nosztalgiáztunk. Elmentük egy esős napon Keszthelyre. Az egész város különleges hangulatú pontja a Balatonnak. Régi kedvenc. De aznap nem fértünk be a kastélyba.

Bejártuk Kapsovárt is. Meg kell jegyeznem, hogy időben előbb történt, de ehhez a bejegyzéshez csatolom emocionális okok miatt. A város, a megye székhely látogatási programunk része volt. Somogyról mindig eszembe jut a kaposvári színház, a belváros és persze a Rómahegy Rippl-Rónaival. Gyerekkorában volt egy osztálytársa, akinek nagyszülei a kaposvári Rómahegyen lakta, ez neki valamiért különösen imponált. Épp itt a Rómahegyen biztosítottam róla, hogy ha ezen múlik a boldogságunk én leszek vele kaposvári nagyi bármikor. Ezt azóta is tartom, sőt egyre többet gondolok a festői dombra és a gyümölcsfákkal tarkított somogyi kertekre.

Nagyon szeret kerékpározni. Megvallom, nem tudtam mindig megadni neki ezt. A Dunakanyarban tett kerékpár túráink voltak a kivételek. 2013 tavaszán négyen, majd egyik bátyjának családjával is túráztunk a Dunakanyar kerékpárútjain. Kisebbik lányunk még éppen belefért a kerékpáros hordozóba.Tipp: Nagyszerű, látványos családos, kezdő túra útvonal kerékpárral a Dunakanyar mindkét oldala.

Mindig a Nyugatiból indultunk. Bringáinknak külön jegyet váltva vonatoztunk észak felé, a pesti oldalon. Szobtól Vácig bármelyik állomás kényelmes kiindulópont a Budapestre visszatérő, kerékpártúrához. Védőfelszerelés erősen ajánlott, megfelelő műszaki állapot és világítás kötelező, és ami a mániám, hogy kerüljék a kerékpárosok a gyorshajtást.

Az egyetlen fjordnak is eladható látvány Magyarországon Szob alatt Zebegény magasságában van, ezért ez a mi kedvenc kiindulási pontunk. A kerékpárút végig kényelmes és látványos, nagyobb emelkedőktől mentesen halad Pest felé. Az összes település csodálatos, a bringásokat külön infrastruktúra várja. A vonat végig a közelben halad, így bármikor vissza is lehet szállni a vonatra. A Vác alatti erdős szakasz különösen szép. A túrát nagyszerűen meg lehet hosszabbítani a Szentendrei-sziget és a budai oldal felé. Így tettünk mi is egyszer, amikor Dunakeszi-Horány komppal átmentünk a szigetre. Majd onnan Leányfalun, Szentendrén, a Római-parton és az Északi összekötő hídon át tekertünk haza. Aznap hatvan kilométer felett tekertünk, ami azóta is családi csúcs.

Szuper élmény volt. Utolsó útjaink amiről még édesapám is tudott.

A múltba menekültünk a valóság elől. Az utazás nagy rejtelme, hogy olyan pillanatokban is tud segíteni, amikor az ember nagyon elkeseredett. Ilyen hely volt nekünk Bikal.

Egy hosszúhétvégére fizettünk be Bikalra a középkori élménybirtokra. Tipp: Ajánlom mindenkinek, mi jól éreztünk magunkat. A múlt emlékezete, a mesevilággal, a természet közelsége, az épített díszletek programjai keveredett itt kellemes egyveleggé. A wellness részleg és a vendéglátás rész is rendben volt. Megnéztük a solymász bemutatót, ólomkatonákat festettünk, az istállóban reggel, este ellenőriztük a teljes ménest. Egyik este kisebbik lányunknak wcznie kellett vacsora közben. A zsúfolt étteremből ő ment vele vissza a szobába. Kisvártatva érkeztek vissza. Kisebbik lányunk a teli éttermen keresztül messziről kiabált, hogy az a jó hír, hogy neki is és anyunak is sikerült. Nagyon rán fért a nevetés és ezt a néhány önfeledt napot Bikalnak köszönhettük.

Utolsó nap a mecseki Óbánya felé vettük az irányt. Havas esőben indultunk túrára a gyönyörű falu feletti völgyszurdokban. A magyar Svájcként is emlegetett falu feletti völgyszurdokot akartuk bejárni. Az olvadt hótól és havas esőtől megáradt patak hamar utunkat állta. Elhatároztuk egyszer ide visszajövünk.

Borús, esős időben vezettem haza a szomorkás, szürke Budapestre.

December 30-án indultunk Bogácsra, ahová egy kedves közeli baráti család hívott meg minket. Mínusz húsz celsius fok és harminc centis hó fogadott minket. A nyaralónak használt ház hagyományos fűtése nem tudta ellensúlyozni a zord telet. Szánkón a gyereket húzva a falu portáin bekopogtatva a téli ékszakában kerestünk szállást. Modernkori Szent Család a téli ünnepi körben, a havas Bükkalján, vidáman menedéket keres, a fatüzeléses levegőn. Este fürdőzni mentünk a bogácsi termálfürdőbe. Nehezen vettük le magunkról a párás, meleg fürdőben a kabátokat és ő még leküzdötte lányaink teljes téli ruházatát is. Rejtett kincs ez a falusi termálfürdő. Hógolyóztunk a külső meleg vizes medencében.

Másnap a zsúfoltságában is érdekes Egerszalókon próbáltuk végig a fürdőt. Korán hazaértünk. Szilveszter napja volt.

Átgondolva saját listánkat - Bükfürdő, Mórahalom, Bogács, Egerszalók-  elterjedt, hazai, magyar szokásnak tűnik a téli szünetes fürdőzés.

Az ünnepi hangulat ellenére egy-két baljóslatú jel már mutatta, hogy 2013 tragikus év lesz.

Éveken át tudatosan utaztunk a Kárpát-medence tájain, felkerestük városait és falvait, barangoltunk ösvényein, lestük állatait, csodáltuk növényeit. Nőtt a vágy bennünk egy útra, ahol idegenek lehetünk. Mindketten Rómát választottuk és mind a négyünknek ez volt az első Rómája. Ez az utazás volt gyermekeink első repülőútja. Rómával elfogult vagyok. Nekem Róma nőnemű város és azokat mind különösen kedvelem. Megalapozta a részlehajlásomat ez a szuper romantikus, kedves kalandokkal tűzdelt néhány nap.

Előre elintéztem a Római Magyar Intézet fantasztikus épületének a Via Giuliára néző egyik szobáját. A fapados esti géppel érkeztünk és az intézet sofőrre várt minket. Kellemesen elbeszélgettünk olaszul, miközben végig suhantunk Rómán a kivilágított műemlékek között. Szobánkat érkezés után azonnal átrendeztük, mert galérián egyikünk sem tud aludni. Hatalmas ágyat cipeltünk le ketten, azon aludtunk el egymás mellett négyen a földszinten.

Reggel a római sirályok hangjára és egy markoló hangjára ébredtünk. Közműcsere volt az utcában, az ablakunk alatt. A közeli Campo de' Fiori piacán reggeliztünk. Tipp:egyik legjobb gasztro hely Rómában, ősszel a mini mela (kis alma) isteni csemege! A Bocca della Verita-hoz mentünk először. Négyen raktuk bele a kezünket az ókori csatornafedél nyílásába. A Via Monte Tarpeo-ról láttuk meg a Forum Romanumot. Ez az egyik legszebb képzeletfotó helyszín, ahol valaha jártunk. Hosszan nézegettük a keleties freak show-t és az utcai mutatványosokat a romok tövében. Ott láttunk először fejnélküli embert és levitáló fakírt. Lányaink a Colosseumból szúrták ki a turistákra várakozó lovaskocsikat. Éreztük nem fogjuk megúszni. Ahogy odaértünk a capohoz a hajtók főnökéhez, egy amerikai társaság vágott elénk és angolul tudakolták a városnéző lovaskocsi árakat. A capo szenvtelenül 150 eurot mondott nekik, amitől az amerikaiak hátraléptek. Ezt a pillanatot kihasználva olaszul szóltam a capohoz, hogy négyen, pici család vagyunk és 50 euronk van egy körre. Gyorsan végig mért minket és csak annyit mondott:60 euro. Gyorsan egymás kezébe csaptunk, megköszöntük egymásnak a találkozást. Mi négyen egy fiatal hajtó lovaskocsijára pattantunk és gyorsan magunk mögött hagytuk az angolul alkudozó tengerentúliakat és a capot. Ez a kis kalandom a capoval azóta is az egyik kedvenc, egyszerű példám a nyelvtanulás sokoldalú hasznára. A lovaskocsikázás után egy kis teraszon ebédeltünk. Dzsekimet lazán a széktámláján felejtettem benne az összes pénzünkkel és útleveleinkkel. Kb tíz percig pihent ott a teraszon magában az összes cuccunkkal. Minden benne volt, amikor visszarohantam érte. A Termininél megnéztük II. János Pál pápa akkor már kijavított szobrát.

Reggel ismét az építkezés robajára ébredtünk, pedig szombat volt. A napot Campo de' Fiori piacán kezdtük. A hányatott sorsú Giordano Bruno szobrától a Spanyol Lépcső felé vettük az útirányt. A Pantheon, Piazza Navona, Piazza Venezia volt az útirány. A Via Corso-n a GAP boltnak nagyon örült, sok időm volt tanulmányozni a szombat délután korzózó római népet a bolt előtt. A Spanyol Lépcsőnél riso-t ettünk az olasz szegények egyszerű ételét. A Piazza Popolo-tól a Villa Borghese át lecsorogtunk a Via Vittorio Veneto-n. Ebben az utcában megcsodáltuk a legelegánsabb római szállodákat. Ahogy lement a nap elámultunk a lakások díszített mennyezetein. Leskelődve sétáltunk vissza az intézethez. A markoló feje az ágyunktól egy méterre csendesen szendergett.

A vasárnap reggel volt, mise előtti csend. Kopogós léptű, sietős papok nézegették az egyházi ruha és kegytárgy butikokat az őszi reggelen.Megcsodáltuk Róma dombjait és a Vatikánt az Angyalvár tetejéről. Valamiért Tosca és Cavaradossi tragédiája járt a fejemben. Időben átértünk a Szent Péter térre. A német pápa az ablakból szólt az összegyűltekhez néhány szót. Kivártuk az őrjítő sort a Szent Péter Bazilikához. Délután kebabosnál ebédeltünk a Vatikáni Kertek mellett. Fénykép örökítette meg a falon, ide már a pápa is betért egyszer egy sörre. Délután a Tevere szigetére sétáltunk. Este tejszínes,fokhagymás, kagylós spagettit rendeltem a Via di Panico egyik kis éttermében, hogy megkóstolhassák. Nagyon finom volt.

Hétfő reggel elintézte, hogy felmehessünk az intézet tetejére. A Falconieri-palota tetőteraszának panorámája vetekszik az Angyalváréval. Később megnéztük a Zsinagógát, majd a római Piramis felé fordultunk. A római metróra vártunk, amikor egy óriási patkány rohant át a síneken. Kisebbik lányunk vidám kiáltott fel: " Mekkora béka!" A Piramis Róma egyik rejtett kincse. Akárcsak a kulcslyukas panoráma a Máltai Lovagrend kolostoránál. Ez is gyönyörű része a városnak. Róma hét dombja rengeteg gyönyörű kilátó ponttal rendelkezik, mindennapra jutott legalább egy. Estére kinéztünk a Trastevere egyik menő éttermét. Ahogy beálltunk a sorba felborult a babakocsi. Hangos vitánk után elment az étvágyunk.

Kedden végigjártuk a kedvenc helyeinket még egyszer, próbáltunk annyi Rómát magunkba szívni amennyit tudtunk. Késődélután az intézet sofőrje vitt ki minket a reptérre. Megnyugtatónak gondoltuk, hogy Magyarország bíboros-primása is a mi gépünkkel utazott.

Édesapám várt minket az esti reptéren. Már a lakásunk ajtajából néztünk utána, mikor megjegyezte, "Lefogyott apukád!". Érzékenysége megérezte a rosszat, ami ránk várt. Édesapám betegsége, aminek első jeleit hazaérkezésünk estéjén láttuk meg mindketten, próbára tette a kapcsolatunkat. Róma örökre az utolsó útja annak a boldog három éves időszaknak, ami 2009 nyarán kezdődött. A halál újra nehéz éveket hozott. 

"Vezérelj utunkon, száz veszélyen át,
Szabad a hon, amelyben partra szállunk...
Nyugalom vár egy csendes kicsi fészken,
S ha földerül az üdvnek tiszta sugára,
A bú eloszlik, mint a könnyű pára..."

Puccini:Tosca, részlet

A Bakonyba azt hiszem mindkettőnket a régi családi kirándulások emléke vezetett.

A Bakony Hotelben szálltunk meg. A folyosó végén katicák dermedtek meg az októberi hidegben. Napról napra többen. Voltunk a Csillagvizsgálónál és sétáltunk a fatüzeléses, esti, falusi utcán. Valahogy Bakonybél aurája összefonódik az egész évben jelenlévő túrázókkal.

Kirándultunk az erdőben, nagyon szép tájon. Szüleivel errefelé nomád táborozott egykor. Szülei Magyarország legszebb tájain vittek tábort évekig a rendszerváltás mackóruhás éveiben. Azért is, hogy ő eljusson ezekre a helyekre. Korán sötétedett. Este autóval mentünk vadlesre. Láttunk is állatokat szép számmal az útszélén. Tétován ugráltak a sötét erdőbe.

Másnap Zircre az apátságba kirándultunk. A barokk Ciszterci Műemlékönyvtár igazán ihletett hely, nem szabad kihagyni. Még azt is túlélte az itt őrzött tudás, hogy a második világháborúban egy német vadászgép az épület tetőszerkezetébe csapódott. Igazi történelmi hely. Mindig hálás leszek neki, hogy múzsája az ilyen helyek felkeresésének.

Délután Csesznek várát jártuk be. Igazán jó állapotban volt a vár. Ez azért fontos, mert harminc évvel azelőtt egy kerek lámpás, sárga Skoda 100-assal már láttuk a várat szüleimmel és nővéremmel, amikor az autórádióban a Déli Krónika bemondta:"... omlásveszély miatt a cseszneki várat lezárták.....". Most, hogy bejuthattunk alaposan körbejártuk az erődítményt. Kisütött a nap, amíg a várdombon időztünk. Innen leereszkedtünk a buja Kőmosó-szurdokba, majd megnéztük a falu végén a régi zsidó temetőt.

Csesznek után nagyon szép vidéken autóztunk a Cuha-szurdokig. Talán azért, mert vasárnap délután volt és szép idő, rengeteg embert találtunk ott. Néhány száz méter után feladtunk. Tipp: Érdemes hétköznap felkeresni ezt a helyet.

Úgy éreztem októberi hangulatú, régi, családi emlékek vezettek minket ezen a hétvégi, miniszabin.

2012 tavaszán többször voltunk Miskolcon. Államvizsgáimat tettem le szép sorban a helyi egyetemen. Ő mindig velem jött. Legtöbbször hajnalban keltünk és úgy mentünk le. Annyira támogatott, hogy ha tehette volna a zsebembe bújt volna és onnan súgott volna nekem. Nélküle ezt a diplomámat soha nem szereztem volna meg.

Ezeknek a miskolci utaknak volt a vég- és csúcspontja a diplomaosztóm. Egy modern miskolci hotelben laktunk. A tömeges és ünnepélyes diplomaosztón szép közös képzeletfotók készültek. Eljött édesanyám, édesapám és nagymamám is az ünnepségre. Sokszor megnéztem azóta azokat a fotókat. Semmi jel nem utalt arra, hogy édesapám napra pontosan egy év múlva itt hagy minket.

Miskolctapolcán ebédeltünk egy teraszos étteremben. Az ebéd után négyen maradtunk. Visszamentünk a barlangfürdőben majd tíz év után. Egy teljesen átépített fürdő fogadott minket. Este a miskolci Belvárosban sétáltunk, arrafelé, ahol először képzeletfotózott velem.

Másnap Sárospatak felé vettük az útirányt. Tipp: A Vár Vendéglőbe ebédeltünk. A hangulatos, magyaros étterem közvetlenül a Várral átellenben a Bodrog gátjának tövében található. Életem legjobb harcsapaprikását itt ettem egyszer.

Ezzel az úttal lezárult életünk miskolci korszaka. Azóta nem voltunk Miskolcon. Elhagytuk a várost. Maguk mögött hagytuk az ideges vizsgákat, a hosszú egyetemi folyósakat, a visszabontott kollégium épületet, az MKV járműveit és ellenőreit, a Tiszait, az IC utakat, a taxisokat a Tiszain, az Avast, a Belvárost, a Színházat, a görömbölyi diszkókat és megannyi küzdelmet. Nem felejtjük mennyit jártunk itt.

A téli ünnepeket otthon vagy családi körben ünnepeltünk. Így nőttünk fel mindketten. Ő volt az, aki először ment a korszellemmel és nővéremék segítségével utazást szervezett a két ünnep közé. Négyen mentünk Bükfürdőre Vas megyébe karácsony után. Tipp:Mindig a Greenfieldben szálltunk meg, nekünk bevált! Ezek lettek a téli szünetes utazások.

Medencéztünk, kirándultunk, minidiszkóztunk, sétáltunk. Bükfürdő nagyon jó hely, tökéletes téli pihenőhely. Romantikus és finom hotelszobáink voltak, mert évekig visszajártunk ide.

Sok felé kirándultunk innen. Kőszegre, az egyik legszebb magyar óvárosba. A tejbolt a nagy templommal szemben. Az Írottkőre egyszer téli melegfrontban 19 fokban másztunk fel. Nagyszerű túra volt egyik testvére családjával. Voltunk barátokkal a hidegben a Hétforrásnál.

Kirándultunk Velemről és Bozsokról. Vásároltunk májgombócot szilveszterre az oberpullendorfi hentestől. Húsimádók előnyben itt.

Kipróbáltuk egyszer négyen a Sonnentherme-t. Jó élmény volt. Főleg, hogy mennyire figyeltek a gyerekekre. Ezt is ajánlom.

Lékán megnéztük a várat, a nyugati gyepű ősi fészkét. Iránytűnek használtam ezt a fenséges várkastélyt autós barangolásaink alatt. Ő sem rajong az autózásért és én sem vagyok oda érte, de az egyik legszebb autós út az osztrák 56-os Léka és Rohonc közötti erdős szakasza. A gyakori vadtalálkozások miatt is, a gyorshajtás minden formája tilos itt is! Érdemes erre kerülni.

Többször majdnem eljutottunk Semmeringre szánkózni, de sokszor áthajtottam Csepregen, a jobb sorsa érdemes kisvároson.

Jó rész ez nagyon, ahol összeér a magyar-osztrák határ. Szeretünk ide járni és Bükfürdő volt az egyik támaszpontunk. Családtagok, barátok mindig voltak velünk és voltak négyesben lévő élmények is. Sokat segített átvészelni a kisgyerekes, hideg téli szüneteket ez a hely.

Közeli barátokkal utaztunk el erre a hosszúhétvégére az akkor igen menőnek számító alsópáhoki Kolping Hotelben. Ez egy felekezeti ihletésű, katolikus, családbarát hotel, német minőséggel. Gyerekeink évekig emlegették a kabalafigura után Bobóországnak keresztelt hotelt. Egyszerű, kényelmes szobáit, jól kiegészítette a látványos wellness rész, a gyerekek szórakozását biztosító játszórész és az egészséges ételekben már akkor bővelkedő food and beverage kínálat.

A közeli Kis-Balaton tavai közé kirándultunk. Valószínűtlen köd ülte meg a tájat. Fotós, családi barátnőnk örökítette meg a Stalkerhez hasonló bolyongásunkat.

2011 őszére kisebbik lányunk hosszú távon is képes volt gyalogolni. Elmúlt két éves. Neki kezdhetünk azoknak az erdei kirándulásoknak amelyekre nagyon vágytunk. Ennek a szenvedélyünknek azóta is hódolunk. Hazánk erdeinek, tájainak, hegyeinek felfedezése egyik kedvenc programozásunk. A koreográfia nagyon egyszerű. Nagy többségében kinézek valamit ahová elmegyünk a hétvégén, majd az egész napos kirándulás végén három nőtől kapom az értékelést. Erdei környezetben, lehetőleg nem beton úton, patakkal vagy kilátással és állatészleléssel - én szeretem a csúcstámadásokat is-. Tipp: Évekig vittünk erdei nyomkövető kalauzt. Egész jól felismerhető köpet és ürülék nyomok is megszépülnek az írott szótól és nagy kaland a kisgyerekeknek az állatok, a természet nyomában kirándulni. Csodálatos túrákat teszünk meg így négyen mind a mai napig. Ezt a mátrai kalandot tekintjük az első igazi négyes kirándulásnak.

Gyöngyösön hagytuk az autót. Onnan kisvasúttal mentünk Lajosházáig. Lajosházától észak-kelet felé fordultunk és a Gyöngyös-patak vadregényes völgyében, egy elhagyott vasúti vonalat követtünk a Mátra főgerince felé. Nagyon romantikus hely. Hosszan mentünk a hobbitok vidékét idéző patak szurdokban és leromlott hidakon keresztül a Mátra erdejének legmélyebb része felé. Kalandos élmény volt. Órákig senkivel nem találkoztunk.

A Csóri-réti-víztároló gátját megmászva a mesterséges tó partján pihentünk meg. Az madárlátta uzsonna és a gyíkok hajkurászása után, megcéloztuk a 24-es főutat. Az erős emelkedőn arra jutottunk, hogy taxit hívunk magunknak. Azzal értünk vissza a Gyöngyösön hagyott autónkhoz.

Hazafelé egymásra borulva aludtak a hátsó ülésen! Mindkét lányunk végig menetelte a túrát. Talán lehet, hogy még mindkettőt vittük is kicsit kézben fogva vagy nyakban ülve.

Romantikus, vadregényes, rejtett ösvénye ez a Mátrának. Szerelmeseknek, családosoknak bombatipp, rengeteg jó képzeletfotó helyszíne.

Ott álltunk a csodálatos Madách-kastély előtt. Számomra Az ember tragédiája a magyar irodalom csúcsa. Madách a legnagyobb zsenik egyike, aki valaha magyarul alkotott. Alsósztregova takaros falu a határ másik oldalán, néhány perce Magyarországtól az Ipoly hídjainak vidékén. Itt született és hunyt el a költő. Az a csillag hozta, ami 1823 elején beragyogta a magyar éj égi boltozatát. Madách húsz nappal Petőfi után született és két nappal azelőtt, hogy Kölcsey letisztázta a Himnusz kéziratát. Életre szóló élmény, hogy vele és két lányunkkal kerestem fel a Tragédia írójának klasszicista kastélyát, ami ma múzeum. Zichy Mihály Tragédiához készített illusztráció sorozata volt a kiállítás a kastélymúzeumban. Együtt csodáltuk a költő és festő összekapcsolódott művészi géniuszát. Tipp: Ha erre járnak ne hagyják ki Madách Imre síremlékét a kastélyparkban. Néhány perces séta. Mi csodálatos képzeletfotókat készítettünk itt, ahol a síremlék, Rigele Alajos szobra és a természet igaz harmóniában őrzi a magyar nyelv egyik legnagyobbjának hamvait.

Ekkor jártunk Ipolytarnócon is. A Bükkábrányban megkövesedett és itt kiállított fákra emlékszem. Remek kirándulóhely.

Hazafelé döbbeneten néztük a lepusztult, szegénységben tengődő falvakat. A válság évek óta tépte az országot. Nagy szerelemben, belföldi utazásokkal és egyre több gyalogos, erdős kirándulással vészeltük át ezeket az éveket. A magyar táj és az egyetemes kultúra szeretetét tudatosan mélyítettük lányainkban.

Egy éves volt a kisebb és öt év fél a nagyobb gyermekünk, amikor egy közeli baráti párral a filmfesztivál végére utaztunk Szarajevóba. A fesztiválprogram után maradtunk néhány napot. Öt napos utazás volt az egész, de ritka mozgalmas. Lányaink a nagyszülőkkel maradtak itthon. Nagyon szorította a kezem a repülőn.

Szarajevó a kultúrák kavalkádja. Egyik sarkon a jugoszláv panel háztömbök, aztán ultramodern felhőkarcoló ázsiai pénzből, majd egy szerb templom a Monarchiából, végül bosnyák bazár a késő középkorból, mindez hatalmas hegyekkel körbevéve. A háborús romok és a helyiek harcedzett tekintete és mégis a melankóliába hajló vidámsága igazán érdekes keveredése a hangulatoknak.

A belvárosban elsőnek megcsodáltuk Morgan Freeman - legalábbis a bámészkodók szerint az amerikai színész használta - arany Rolls-Royce limuzinját. Érdekeset sétáltunk a belvárosban. A Gavrilo Princip féle híd, bazár, zsinagóga, müezzin és vízipipa. Csevapcsicsán éltünk, pitával és hagymával. Reggelire frissen sütött bureket ettünk. Egyik este taxival mentünk egy közeli hegyoldalba, a híres étteremben, ahol állítólag Bono és Morgan Freeman vacsorázott egy héttel előttünk. Tipp: A Kibe Mahala étterem nemcsak panorámájával varázsolt el. Minden finom volt, amit rendeltünk. Ablak melletti asztalt érdemes foglalni. Nagyon nevettünk a taxiúton a belvárosba. Az éjszakai Szarajevóban kereveteken nevetve hevertünk vízipipa füstben.

Egyik nap bérelt autóval mentünk Mostarba. A falvakban erősen látszottak a háború nyomai. Mostar fantasztikus, mint ahogy megfestette Csontváry. A keresztény és a muszlim oldal, közte a magyarok közreműködésével újraépített fantasztikus Öreg híd a Neretva felett. Közelről néztük a hídról a vízbeugró helyieket. Mágikus hely.

Blagaj egyik azoknak a vízi csodáknak, amiket a Balkán kínál. Egy igen bővizű hidegvizes forrás, inkább föld alatti folyó tőr fel a felszínre egy sziklafal tövében. A völgykatlant a hatalmas mennyiségű hideg víz egész évben hűvösen tartja. A délutáni meleget a hátunk mögött hagyva ereszkedtünk a forrás felé. Ahol a víz felzubogott a földből több száz éves derviskolostor épülete és pisztrángtelep fokozta az élményt. Tipp:Mostarhoz legközelebbi vizes, balkáni csoda.

Pocitelj a Neretva völgyét uraló gyönyörű középkori városka, fellegvárral. Magyar vonatkozása, hogy Hunyadi Mátyás hadai is elfoglalták ezt a látványos, erődített helyet. Tipp: Nagyon szép balkáni hangulat.

Hazafelé láttam óriás keresztet, ami Medjugorje közelségét hirdette egy hegytetőről a vándornak. Az idősek ültek a sötét falvakban a padokon, mint gyermekkoromban a vidéki Magyarországon.

Utolsó nap a bazárban szórtuk el a megmaradt baksist. Évekig használtam keleties, nonfiguratív motívumos szütyőmet, amit akkor együtt vettünk.

Kedves, vidám cikk lett belőle.

Nagyon kellemes emlék, igazi baráti út volt.

Fót egy élményekkel teli városka. Neki is meg akartam mutatni az egyik kedvenc településemet. Négyen mentünk egy meleg őszi délelőttön, hogy cikket írjak a fóti katolikus templomról. Ismét egy templom. Az Ybl Miklós tervezte csodálatos épületet hosszan csodáltuk. Az altemplomában még Raquel Welch és Richard Burton is forgatott. A Károlyi család által emelt templomot, talán Fót filmturisztikai értékei miatt is fellengzősen a Notre-Dame-hoz hasonlítottam. (A fóti filmgyár területén sokáig állt egy Notre-Dame-nak épült díszlet.)

Utána a közeli kastélyparkban sétáltunk. 

Cikkem alig néhány hét múlva nyomtatásban is megjelent.

Fót rengeteg rejtett utazási kinccsel rendelkezik. A Károlyi kastély, ahol többször jártunk. Barátok laktak is itt egy ideig. Akkor vizitáltunk náluk, amikor a kastéllyal kapcsolatos szellemtörténetek az országos sajtóba is eljutottak. A rengeteg filmturisztikai vonatkozás a város rejtett kincse. A fóti Somlyó-hegy, ahonnan belátni egész Budapestet. Ide évekkel később unokatestvérekkel mentünk vissza. Vagy a szép fekvésű fóti tó. Tipp: két jó étteremről is tudok Fóton az újhullámos és finom Kastélyétterem és a Fáy présház. Utóbbiba hívta meg Fáy András a "nemzet mindenese" barátait vendégségbe 1842 őszén. Jedlik Ányos a feltaláló a borhoz szénsavas vizet kevert, a nedűt elsőként megkóstoló Vörösmarty Mihály fröccsre keresztelte az italt és egyből verset is hozzá. A Fóti dal első sora így szól: "Fölfelé megy borban a gyöngy.."

Nem csillapodott utazási kedvünk. A természetből, az anyaföldből és kultúránkból nyertük az energiát. Képzeletfotók szorosan exponált sorozata ez az utazás is.

Aggteleken szálltunk meg. Talán Sport Hotel volt a két csillagos turista hotel neve. Tiszta, egyszerű. Másnap egyből barlan túrára indultunk. Tényleg egyedi az Aggteleki karszt. Határtalan minden értelemben a Föld alatt. Még aznap Jósvafő gyönyörű központjából lovaskocsin mentünk fel a hucul ménest megnézni. Néha nagyon rázott a szekér, de fantasztikus természeti élmény ez a fennsík. Jósvafőn együtt bámultuk az áradó patakok összefolyásának misztikus ritmusát. Este gyors elalvás a jó levegőtől. Hideg volt a szobában, hárman összebújtunk.

Másnap Krasznahorka vára, még a tűz előtti állapotban. Komoly nemzeti jelkép.

Számunkra a főállomás a mitikus és mágikus Lucska és középkori templomromja lett. Ékes magyar nyelvű útba igazítás után,  falu szélén, kiskertek között kapaszkodtunk fel a templomdombra. Fantasztikus az emberi alkotás nyoma és a természet közötti harmónia. Mindhárman éreztük a hely, földből áradó határtalan erejét. Egy egykori templom helyén álltunk és ültünk le falai maradványaira a nedves, hideg novemberi kövekre. Néha előbújt a nap.

Hasznos tipp: Ha meg akarja érezni a magyar középkort és szeretne elmélyedni a magyar föld erejében Lucska tökéletes választás.

A szomszédos Dernőben régi magyar vasöntöde nyomai. Itt készült a Lánchíd eredeti vaskorlátja.

Lucskáról az írásom szép fotókkal jelent meg nem sokkal később. A magyar nyelvterület határán határtalan alkotó erő sugárzott.

Méltó lezárása volt ez az út ezeknek az igen aktív utazós éveknek. A sok utazás után cezúra jött. Magasabb okok írták felül a teremtett világ megismerésének vágyát.

A szerelem legédesebb gyümölcse a születés.

A legkomolyabb utazási, Truman show élményünk Siófokon esett meg. Ebben tudom egyet ért velem.

Adtunk Siófoknak még egy esélyt. Gondosan előre lefoglaltuk a hosszú hétvégére az akkori legmenőbb szállónak az egyik pinduri, de Balatonra néző kellemes szobáját, félpanzióval, pótággyal. Megérkeztünk.

A parkolóőr nagy mosollyal ugrott ki a bódéból:"Üdvözlöm! Hallott már a Club Azúr programról?" A londiner így szólt hozzánk: "Üdvözlöm! Hallott már a Club Azúr programról?" A gyermek animátor a bejárat előtt fogadott: "Üdvözlöm! Hallott már a Club Azúr programról?". A lobbyba lépve elkapott a hivatalos értékesítő:"Üdvözlöm! Hallott már a Club Azúr programról?". A recepciós így köszöntött:""Üdvözlöm! Hallott már a Club Azúr programról?". A kilincsre az volt kiakasztva: "Üdvözlöm! Hallott már a Club Azúr programról?". A szobában ott díszelgett a brosúrán:"Üdvözlöm! Hallott már a Club Azúr programról?" Egykedvűen mormogtam a választ a felszolgálónak a vacsora elején: "Hallottam már...".

Ha lett volna pénzem vette volna egy üdülési jogot, de még inkább egy apartmant. Működött az amerikai marketing szisztéma. Truman-show rulez, nagyon sokat nevettünk ezen. Jó volt a szoba, kényelmesek az ágyak és 10/10 a kilátás. Tipp: úgy tudom ez most is az egyik legjobb szálloda a déli parton.

Kicsit olyan volt az egész, mint a Dirty Dancig szállodája (Mountain Lake Hotel, Virginia, USA) a vasfüggöny másik oldalán. Úgy emlékszem egyik este táncoltunk is kicsit. Egyik este a kikötőben és a Sió-csatorna hídján romantikáztunk. Ismét babakocsival Siófokon.

Amiért mindig szeretni fogom a Club Azúr programot, hogy édesapám ott strandolt velünk, egy egész napot, a három nagy unokájával játszva. Bekeretezett képzeletfotó.

Szombat hajnalban nagy izgalommal vágtunk neki az első családos közös utazásunknak. Egyik bátyja adta a tippet a szállodára, ami egy hétkontinenses világutazó nagyszerű tippjének bizonyult. Jó szívvel ajánlom a Hotel Karibe-t Bibione tengerpartján. Olasz két csillagos, egyszerűen nagyszerű, igazi tradicionális, családi szálloda, tipikus, autentikus és finom konyhával. Megnéztem a 2019 feedbackek is nagyszerűek.

Egész Közép-Kelet-Európa egyszerre indult az olasz tengerpartra. A hajnali osztrák autópályán komoly tempóban és forgalomban evickéltünk alvó gyermekünkkel a hátsó ülésen, kicsi japán gyártmányú, kölcsönkapott autónkkal. Graz, Klagenfurt, Villach, Udine után egy parkolóban a wc mellett reggeliző dán hippicsalád öt gyerekkel, a vidámemlékű Autogrill és az autópálya leágazás, ahonnan a szállásig hátralévő 20 km távolság ugyanannyi utazási idő volt, mint az előtte lévő 750 km-es út. Elfogyott a kekszünk, a vízünk az araszolásban. Hasznos tipp: Érdemes elkerülni a szombati turnusváltást az olasz Adrián.

De a szálloda kárpótolt a dugóért. A csodálatos személyzet, a tengeri kilátás, az elhelyezkedés és a koszt csillagos ötös. Üveges Pepsi és igazi olasz konyha.

Csodálatos képzeletfotó sorozat a homokos strandon. Élete első coco árusa. Délutáni alvások a tengeri szellő járta pici szobában. A sarokról hordom az igazi, vékonytésztás pizzát a szobába. Délutáni nyűglődés a strandon. Esténként korzó a főutcán. Foci VB. Élőben az olasz-német elődöntő, olaszok győznek hosszabbításban, hajnalig fiesta az utcán, fociláz.

Két napra kirándulásokat szervezünk.

Verona és Gardaland az első kirándulás.

Gardlandban megyünk elsőnek. Hotelben felejtjük a tartalékcumit és a pelenkát. Útközben egy supermercatoban emergency vásárlással pótoljuk a kellékeket. Feszültség. Gardalandot benéztük talán. Talán ő még túl kicsi volt. Valaki rosszul lesz az egyik hullámvasút alatti járdán. Gyorsan leléptünk, pedig nagyon jó hely Gardaland.

Verona az Aréna, Júlia erkélye, a várfal az egész, tömény romantika. Csoki fagyi a Piazza Bra-n. Számomra Verona csúcs a Palazzo e giardini Giusti. Nem lehet, nem szabad kihagyni Itália egyik legszebb reneszánsz kertjét! Mesés élmény volt velük.

Aquileia, Grado és Palmanova a második kirándulás.

Aquileia csodálatos egymásra épülő bazilikáival, ókori romvárosával, az üveg járdán bejárható teljes templom méretű mozaikjaival. Rabul ejtő harmónia. Valaha a világ egyik legnagyobb metropolisza volt ez a mai alig falunyi település. A fő bazilika legmélyebb altemplomában, ahová a legnagyobb veszedelmek idején bújtak a papok és környékbeliek középkori freskón egy hátrafelé nyilazó, keleties fegyverzetű harcos küzd egy itáliai lovaggal. A motívumba én magyar kalandozót látok azóta is. A lenyűgöző helyről cikket írtam, ahogy hazaértünk.

Grado Velence kishúga. Csodálatos bazilikákkal, hangulatos lagúnákkal és tengerparttal.

Palmanova a rajzasztalon tervezett erődváros. Korának egyik legszabályosabb különleges hangulatú városa, óriási főtérrel, hatalmas bástyákkal, falakkal. Sokáig zárt, katonai település, egyedi hely.

Utolsó reggelinknél olasz szerencse üzenetekkel és laudációval a vendéglátásért írtam teli a nagyméretű tányéralátétet. "Bocca al lupo per grande finale! Forza Azzuri! Mentalita Ultras! Grande Italia! etc". Ahogy kikanyarodtunk láttam, hogy a fél személyzet integetett nekünk a hotel ajtóból és az ablakokból. Két nappal később megnyerték a világbajnokságot. Cikkem nem emlékszem miért, de két évvel később jelent meg egy jónevű szakfolyóiratban.

Amikor lányunk elaludt a kocsiban hazafelé arról beszéltünk, hogy megint megkérdezte, mikor lesz testvére.

Néhány fotót kinyomtattunk szüleinél. Nézegettem őket a képeken és tudtam, nem várhatok tovább, nem várathatom tovább.

Még februárban, Velence után megkértem a kezét. "Egy gyűrű mindfelett! (koccogtatás)" Másnap megfogant nagyobbik gyermekünk.

Március 15-én, szülővárosunkban, Budapesten képzeletfotó motívumokat gyűjtöttünk az ünnepi "Belvatyiban", ahogy mi a Körúton belüli részt hívjuk, főleg az ötödik kerületet. Mindketten úgy tartjuk, hogy legfontosabb utazási élmény, ha szülőhelyed kitartó utazója és jó ismerője vagy. Gyermekeinket is erre neveljük. A Falk Miksa utca egyik sarkán összehányta magát, éreztük, hogy hárman vagyunk.

A középső trimeszterben voltunk, amikor a Bajcsyn befizetett nászutunkon repülőre ültünk, július közepén. A délutáni charter járat már a naplemente utolsó fényeiben landolt Nicosiában.

Ciprus gyönyörű hely, az egyik legszebb pontja a Mediterráneumnak. Larnaca mellett Agia Napa felé volt a tengerparti szállásunk egy útmenti szállodában. Késő este érkeztünk és egyből tudtuk ez a szálloda nem az a szálloda, mint amit a prospektusban láttunk. Illetve az volt, de valahogy minden más volt, minden rosszabb volt. A nevét nem írom ide, mert tizenöt év eltelt és remélem már nem ugyanaz a színvonal. Mi ...... Beach Shock Hotelnek hívtuk. Tipp: Ne itt szállj meg, ha a szigeten alszol!

A recepció mocskos volt, a lámpákon milliónyi bogár. A szoba nem volt tiszta, se szép.  Próbáltunk kicserélni a szobát, de a recepciós azzal szerelt le minket, bizony mi kaptuk a legszebb, nászutas lakosztályt. Saját törülközőinkbe csavarva aludtunk néhány órát. Reggel a világ legkoszosabb ablakán néztünk ki a ködben kavargó tengerpartra, ami Ciprus egyetlen ronda partszakasza volt.

A sokk miatt az egyhetes út egy napra sűrűsödött a képzeletfotó-albumomban. Mégis csodával kezdődött ez az egyhetes nap!

Arra ébredtünk, hogy nagyobbik lányunk megmozdult a hasában. Belülről nyomta az anyatestet. Hatalmas pukliként látszódott nászutas feleségem hasán. Pocaklakónak és Aliennek hívtuk és imádjuk.

Ez a csoda megalapozta a nászutat. Agia Napa flancos strandjaira és ötcsillagos hoteleinek, virágszirommal hintett medencepartjaira, mindehova bejutottunk. Tucatnyi helyre lógtunk be és sosem buktunk le. Egy ilyen luxy beaches, létrás, sziklás, mély és tiszta vizű, aljáig lelátós, úszós strandon végignéztem, ahogy egy hal harap a tempózó, lebegő lábfejembe. Évekig ott volt a heg. Akkor úgy magyaráztam a harapást, hogy "a ciprusi tenger küldött nekünk egy családi belépőt".

Láttuk Ciprus összes strandját a Cape Greco-tól egészen Pafosztól északig, szinte a teljes görög ciprióta partszakaszt. Megannyi strandcsoda. Szinte bárhol meg lehetett állni fürdeni és homokos, sziklás, kavicsos strandok váltogatták egymást. Láttuk az angol radarállomásokat és keresztül autókáztunk Őfelsége, az angol királynő katonai támaszpontjain. Láttuk Famagusta elhagyott hoteljeit a demarkációs vonal görög oldaláról. Képzeletfotóztunk Tochni (ejtsd nálunk Tocsni) falujának határában, mert hasonló néven becézgettük egymást akkoriban. Ő tudatosította bennem, hogy a becézés a szeretetnyelv fontos része.

Láttuk Nicosiát, a demarkációs zónával. A zóna elhagyott lakásaiban megállt az idő. A kéksisakos ENSZ-katonák őrizték az időtlenséget. Közel negyvenfokos hőségben meneteltünk át az észak-ciprusi, török oldalra a kettéosztott főváros egyik határátkelőjén. Bérelt autó akkor nem mehetett át a határon. Bódéból vettük a vízumot a határőrtől. Ahogy átértünk a török oldalra, megszólalt a müezzin. Ötszáz méter után rosszul lett, moccanni se tudott. Azt kérte, vigyem a légkondis autónkhoz azonnal, ami a görög oldalon állt majd egy óra sétára. Fogtam egy török taxist, egy bőrüléses, hatalmas talán 600-as mercist. Egy másik átkelőhöz vitt minket, ahol visszatámogattam a görög oldalra. Húsz percet töltöttük Észak-Cipruson. Betértünk az első boltba vízért, élelemért és légkondiért. Az árus, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, azt mondta "Zsengellér, Újpest!" Kiderült a régi magyar klasszis focista, aki Cipruson hunyt el, a boltos jó barátja volt. Mikor megtudta igazából hárman vagyunk, nem engedett fizetni.

Láttuk Limasszol hosszú parti sétányát. Aphrodité sziklájánál egy bokorra színes szalagot tűztünk. A vízi vidámparkban megfűzött, hogy minden csúszdára felüljek, de a kamikázén, nyolc emelet magasban fellázadtam. Sárga gumicsónakkal "sodrófolyóztunk". Jobbkormányos autóban elaludt mellettem az autópályán, mert annyira bízott bennem.  Hőségben csodáltuk Kourion romjait és mozaikjait. Pékségekben reggeliztünk. Snoorkeleztünk. Zöldborsó pürét ettünk és isteni fish and chipseket. Többnyelvű óriási plakátokon figyelmezettek minket, hogy mennyi ciprusi font büntetést von maga után, ha szemetelnénk. Ez egyre jobban tetszik azóta is. A szerelem szigete tiszta.

Az egynapos hét nagyon gyorsan elment, megfogadtuk egyszer visszavisszük gyermekeinket a szigetre, de nem ebbe a hotelbe.

A világ legjobb nászútja volt.