Szép, küzdelmes, hosszú túra volt. A Kék Túráról a következő sorokban emlékezem meg. Évekkel ezelőtt beszerzett több Kék Túra prospektust, pecsételő füzetet és ismertető anyagot. Tudatosan soha nem akartuk pecsételősbe komolyan tolni, de megértjük azokat, akik ezt szeretik. Gyakran vettük le a polcról ezeket a Kék Túra kiadványokat és lestünk belőle szuper kirándulás ötleteket, a különböző túraszakaszokon. Mindenkinek hálásak vagyunk akik a Kék Túra és minden más turistaút karbantartásán vagy jelzésein dolgozik.

A Naszályra is így kerültünk és azért itt emlékezem, meg erről a kéktúrás tippszedési szokásunkról, mert Rockenbauer Pál emlékhelyénél ezen is elmerengtünk. Az erdőben azzal kábítottuk lányainkat, hogy ez hiúz és medve járta vidék. Nagyszerű, meredek, fenséges tájon kaptattunk a Naszály platója felé. Őserdőnek tűnt a táj. A platón barlangok mellett haladtunk el. A nedves erdőben békák kísérték lépteinket. A csúcson gyönyörű fotókat készítettünk a csodálatos kilátással. Meredek jelzetlen úton ereszkedtünk alá Vác felé. Kalandos rész volt, megkönnyebbülve értük el az első városi utcát. Teljesen kifáradtunk. Taxival mentünk vissza az autónkhoz, amit Katalinpuszta előtt hagytunk, az országút szélén. 10/10-es kirándulóhely.

Katalinpusztán is jártunk ekkor tájt, de egy másik alkalommal. Az is egész napos túra. A kirándulóközponttól tettünk kellemes kirándulást a pallósoron, réten, a függőhídon át. Igényes kirándulóhelynek találtuk. A Naszály túrához is remek kiindulópont.

Nem csillapodott utazási kedvünk. A természetből, az anyaföldből és kultúránkból nyertük az energiát. Képzeletfotók szorosan exponált sorozata ez az utazás is.

Aggteleken szálltunk meg. Talán Sport Hotel volt a két csillagos turista hotel neve. Tiszta, egyszerű. Másnap egyből barlan túrára indultunk. Tényleg egyedi az Aggteleki karszt. Határtalan minden értelemben a Föld alatt. Még aznap Jósvafő gyönyörű központjából lovaskocsin mentünk fel a hucul ménest megnézni. Néha nagyon rázott a szekér, de fantasztikus természeti élmény ez a fennsík. Jósvafőn együtt bámultuk az áradó patakok összefolyásának misztikus ritmusát. Este gyors elalvás a jó levegőtől. Hideg volt a szobában, hárman összebújtunk.

Másnap Krasznahorka vára, még a tűz előtti állapotban. Komoly nemzeti jelkép.

Számunkra a főállomás a mitikus és mágikus Lucska és középkori templomromja lett. Ékes magyar nyelvű útba igazítás után,  falu szélén, kiskertek között kapaszkodtunk fel a templomdombra. Fantasztikus az emberi alkotás nyoma és a természet közötti harmónia. Mindhárman éreztük a hely, földből áradó határtalan erejét. Egy egykori templom helyén álltunk és ültünk le falai maradványaira a nedves, hideg novemberi kövekre. Néha előbújt a nap.

Hasznos tipp: Ha meg akarja érezni a magyar középkort és szeretne elmélyedni a magyar föld erejében Lucska tökéletes választás.

A szomszédos Dernőben régi magyar vasöntöde nyomai. Itt készült a Lánchíd eredeti vaskorlátja.

Lucskáról az írásom szép fotókkal jelent meg nem sokkal később. A magyar nyelvterület határán határtalan alkotó erő sugárzott.

Méltó lezárása volt ez az út ezeknek az igen aktív utazós éveknek. A sok utazás után cezúra jött. Magasabb okok írták felül a teremtett világ megismerésének vágyát.

A szerelem legédesebb gyümölcse a születés.