Az egynyári nyaraló tulajdonosként felderítettük a környéket. Budapesttől a legmesszebb lévő déli partot, a legdélibb partot.

Bringáról stoppoltuk Fenyves régi szép villáit és hangulatos strandjait. Mindenki talált magának kedvére valót. Megízleltük a környék retró hangulatát. Élveztük a badacsonyi tanúhegyes panorámát. Kisvonatoztunk Somogyszentpálra. Ez különösen kedves emlék, igazi magyar tájon döcög a kisvasút. A fenyvesi Paprika csárda akkor finom kosztot adott. Sétáltunk Fonyód kikötőjénél. Néztük a speedmotorcsónakokat, amikkel Badacsonyba repítették a vendégeket. Fonyódligeten nosztalgiáztunk. Elmentük egy esős napon Keszthelyre. Az egész város különleges hangulatú pontja a Balatonnak. Régi kedvenc. De aznap nem fértünk be a kastélyba.

Bejártuk Kapsovárt is. Meg kell jegyeznem, hogy időben előbb történt, de ehhez a bejegyzéshez csatolom emocionális okok miatt. A város, a megye székhely látogatási programunk része volt. Somogyról mindig eszembe jut a kaposvári színház, a belváros és persze a Rómahegy Rippl-Rónaival. Gyerekkorában volt egy osztálytársa, akinek nagyszülei a kaposvári Rómahegyen lakta, ez neki valamiért különösen imponált. Épp itt a Rómahegyen biztosítottam róla, hogy ha ezen múlik a boldogságunk én leszek vele kaposvári nagyi bármikor. Ezt azóta is tartom, sőt egyre többet gondolok a festői dombra és a gyümölcsfákkal tarkított somogyi kertekre.

Nem hirtelen jött ötlet volt. Mindig is vágytunk egy nyaralóra mindketten a Balatonnál. Ki akartuk próbálni milyen ez. Édesapám betegsége feletti tehetetlenségünk volt az utolsó lökés. Takaros ki házat vettük Balatonmáriafürdőn a Balatontól három utcára. Első ránézésre egyszerű, rendezett környéken. Megbeszéltük előre, ha valamelyikünknek nem jön be, akkor eladjuk. Keszthelyen a szép kastély közelében írtuk alá az adásvételi szerződést egyik hétköznap délután április végén.

Devizahitellel bajbajutott család adta el a kis házat. Szívszorító volt a búcsújuk a háztól, amit két kezükkel építettek maguknak.

Itt ért minket édesapám halála június végén. Ő már sosem látta ezt a kis házat.

Apu halála után édesanyámmal eltöltöttünk itt egy szomorú hétvégét.

A strandon nagyobbik lányunk elsüllyedt az iszapban, nagy ijedtség közben húzta ki apósom. Egyszer majdnem villám csapott belénk ugyanitt. Egy másik alkalommal skinhead csoport jött szembe ezen a részen. Patkányok surrogtak a parton.

Nagyon jó volt kerékpározni, pecázni, kertészkedni. Jó volt, ahogy a gyerekek árulták az almát és limonádét a kapu előtt. Jó volt, hogy az utca végén volt a tó selymes vize. Mindketten megértjük, akiknek ez egy életre bejön.

Mindketten értjük és ismerjük, mit jelent pro és kontra a magyar tenger.

Augusztus végén a kétórás autó közben a Völgyhídon mondta, milyen kár, hogy nem voltunk a Fertő-tónál, én replikáztam, hogy milyen kár, hogy nem mentünk el Horvátországba. Mire leértük Máriafürdőre tudtuk, hogy eladjuk a kis házat.

Jó ötlet volt tőle, hogy belevágtunk és jó ötlet volt tőle, hogy kiszálltunk a kis balatoni nyaralóból. Lehet, hogy egyszer vidéki nagyik leszünk, de ott a halál árnyékában jobban vonzott minket a nagyvilág és más magyar tájak, mint egy nyaraló még, ha a miénk is.

Egy zalai bútorgyáros vette meg ősszel a nyaralót. Nagykanizsán, a szép főtér közelében írtuk alá az adásvételi szerződést, hétköznap este november elején.

Az egynyári nyaralónkat az új tulaj ledózeroltatta. Ennek így kellett történni.

Ezt a két helyet ő nézte ki és ő is foglalta a szállást. A mesés, somogyi erdők közé kirándultunk.

Bőszénfán a Meseszállóban aludtunk. Hintáztunk a kertben. Másnap reggel lovaskocsival vittek minket vadszafarira a falu híres, látogatható vadgazdaságába. Lányunk nagyon élvezte a sok szarvas, őz, vaddisznó látványát.

Szent István-kori településről, Bőszénfáról autóval szeltük át a pompás Zselicséget. Ez a vidék azóta is visszacsábít minket. Az erdő közepén megjegyeztük a Hotel Kardosfa nevét. Megfogadtuk egyszer ide visszajövünk.

A délután már Patcán ért minket a Katica-tanyán. Szuper hely. Élő falusi szórakoztató központ. Jó minőségű, saját termékekkel, mi két tányért vettünk ott.

Hazafelé egy hatalmas szarvas sétált keresztbe az országúton.

Testben és lélekben egyet álmodtunk. Akartunk még gyereket, de várnunk kellett.

Bizakodó út volt.