A Bakonyba azt hiszem mindkettőnket a régi családi kirándulások emléke vezetett.

A Bakony Hotelben szálltunk meg. A folyosó végén katicák dermedtek meg az októberi hidegben. Napról napra többen. Voltunk a Csillagvizsgálónál és sétáltunk a fatüzeléses, esti, falusi utcán. Valahogy Bakonybél aurája összefonódik az egész évben jelenlévő túrázókkal.

Kirándultunk az erdőben, nagyon szép tájon. Szüleivel errefelé nomád táborozott egykor. Szülei Magyarország legszebb tájain vittek tábort évekig a rendszerváltás mackóruhás éveiben. Azért is, hogy ő eljusson ezekre a helyekre. Korán sötétedett. Este autóval mentünk vadlesre. Láttunk is állatokat szép számmal az útszélén. Tétován ugráltak a sötét erdőbe.

Másnap Zircre az apátságba kirándultunk. A barokk Ciszterci Műemlékönyvtár igazán ihletett hely, nem szabad kihagyni. Még azt is túlélte az itt őrzött tudás, hogy a második világháborúban egy német vadászgép az épület tetőszerkezetébe csapódott. Igazi történelmi hely. Mindig hálás leszek neki, hogy múzsája az ilyen helyek felkeresésének.

Délután Csesznek várát jártuk be. Igazán jó állapotban volt a vár. Ez azért fontos, mert harminc évvel azelőtt egy kerek lámpás, sárga Skoda 100-assal már láttuk a várat szüleimmel és nővéremmel, amikor az autórádióban a Déli Krónika bemondta:"... omlásveszély miatt a cseszneki várat lezárták.....". Most, hogy bejuthattunk alaposan körbejártuk az erődítményt. Kisütött a nap, amíg a várdombon időztünk. Innen leereszkedtünk a buja Kőmosó-szurdokba, majd megnéztük a falu végén a régi zsidó temetőt.

Csesznek után nagyon szép vidéken autóztunk a Cuha-szurdokig. Talán azért, mert vasárnap délután volt és szép idő, rengeteg embert találtunk ott. Néhány száz méter után feladtunk. Tipp: Érdemes hétköznap felkeresni ezt a helyet.

Úgy éreztem októberi hangulatú, régi, családi emlékek vezettek minket ezen a hétvégi, miniszabin.