Bikal, Óbánya, 2013 március, Menekülés a múltba
A múltba menekültünk a valóság elől. Az utazás nagy rejtelme, hogy olyan pillanatokban is tud segíteni, amikor az ember nagyon elkeseredett. Ilyen hely volt nekünk Bikal.
Egy hosszúhétvégére fizettünk be Bikalra a középkori élménybirtokra. Tipp: Ajánlom mindenkinek, mi jól éreztünk magunkat. A múlt emlékezete, a mesevilággal, a természet közelsége, az épített díszletek programjai keveredett itt kellemes egyveleggé. A wellness részleg és a vendéglátás rész is rendben volt. Megnéztük a solymász bemutatót, ólomkatonákat festettünk, az istállóban reggel, este ellenőriztük a teljes ménest. Egyik este kisebbik lányunknak wcznie kellett vacsora közben. A zsúfolt étteremből ő ment vele vissza a szobába. Kisvártatva érkeztek vissza. Kisebbik lányunk a teli éttermen keresztül messziről kiabált, hogy az a jó hír, hogy neki is és anyunak is sikerült. Nagyon rán fért a nevetés és ezt a néhány önfeledt napot Bikalnak köszönhettük.
Utolsó nap a mecseki Óbánya felé vettük az irányt. Havas esőben indultunk túrára a gyönyörű falu feletti völgyszurdokban. A magyar Svájcként is emlegetett falu feletti völgyszurdokot akartuk bejárni. Az olvadt hótól és havas esőtől megáradt patak hamar utunkat állta. Elhatároztuk egyszer ide visszajövünk.
Borús, esős időben vezettem haza a szomorkás, szürke Budapestre.