Éveken át tudatosan utaztunk a Kárpát-medence tájain, felkerestük városait és falvait, barangoltunk ösvényein, lestük állatait, csodáltuk növényeit. Nőtt a vágy bennünk egy útra, ahol idegenek lehetünk. Mindketten Rómát választottuk és mind a négyünknek ez volt az első Rómája. Ez az utazás volt gyermekeink első repülőútja. Rómával elfogult vagyok. Nekem Róma nőnemű város és azokat mind különösen kedvelem. Megalapozta a részlehajlásomat ez a szuper romantikus, kedves kalandokkal tűzdelt néhány nap.

Előre elintéztem a Római Magyar Intézet fantasztikus épületének a Via Giuliára néző egyik szobáját. A fapados esti géppel érkeztünk és az intézet sofőrre várt minket. Kellemesen elbeszélgettünk olaszul, miközben végig suhantunk Rómán a kivilágított műemlékek között. Szobánkat érkezés után azonnal átrendeztük, mert galérián egyikünk sem tud aludni. Hatalmas ágyat cipeltünk le ketten, azon aludtunk el egymás mellett négyen a földszinten.

Reggel a római sirályok hangjára és egy markoló hangjára ébredtünk. Közműcsere volt az utcában, az ablakunk alatt. A közeli Campo de' Fiori piacán reggeliztünk. Tipp:egyik legjobb gasztro hely Rómában, ősszel a mini mela (kis alma) isteni csemege! A Bocca della Verita-hoz mentünk először. Négyen raktuk bele a kezünket az ókori csatornafedél nyílásába. A Via Monte Tarpeo-ról láttuk meg a Forum Romanumot. Ez az egyik legszebb képzeletfotó helyszín, ahol valaha jártunk. Hosszan nézegettük a keleties freak show-t és az utcai mutatványosokat a romok tövében. Ott láttunk először fejnélküli embert és levitáló fakírt. Lányaink a Colosseumból szúrták ki a turistákra várakozó lovaskocsikat. Éreztük nem fogjuk megúszni. Ahogy odaértünk a capohoz a hajtók főnökéhez, egy amerikai társaság vágott elénk és angolul tudakolták a városnéző lovaskocsi árakat. A capo szenvtelenül 150 eurot mondott nekik, amitől az amerikaiak hátraléptek. Ezt a pillanatot kihasználva olaszul szóltam a capohoz, hogy négyen, pici család vagyunk és 50 euronk van egy körre. Gyorsan végig mért minket és csak annyit mondott:60 euro. Gyorsan egymás kezébe csaptunk, megköszöntük egymásnak a találkozást. Mi négyen egy fiatal hajtó lovaskocsijára pattantunk és gyorsan magunk mögött hagytuk az angolul alkudozó tengerentúliakat és a capot. Ez a kis kalandom a capoval azóta is az egyik kedvenc, egyszerű példám a nyelvtanulás sokoldalú hasznára. A lovaskocsikázás után egy kis teraszon ebédeltünk. Dzsekimet lazán a széktámláján felejtettem benne az összes pénzünkkel és útleveleinkkel. Kb tíz percig pihent ott a teraszon magában az összes cuccunkkal. Minden benne volt, amikor visszarohantam érte. A Termininél megnéztük II. János Pál pápa akkor már kijavított szobrát.

Reggel ismét az építkezés robajára ébredtünk, pedig szombat volt. A napot Campo de' Fiori piacán kezdtük. A hányatott sorsú Giordano Bruno szobrától a Spanyol Lépcső felé vettük az útirányt. A Pantheon, Piazza Navona, Piazza Venezia volt az útirány. A Via Corso-n a GAP boltnak nagyon örült, sok időm volt tanulmányozni a szombat délután korzózó római népet a bolt előtt. A Spanyol Lépcsőnél riso-t ettünk az olasz szegények egyszerű ételét. A Piazza Popolo-tól a Villa Borghese át lecsorogtunk a Via Vittorio Veneto-n. Ebben az utcában megcsodáltuk a legelegánsabb római szállodákat. Ahogy lement a nap elámultunk a lakások díszített mennyezetein. Leskelődve sétáltunk vissza az intézethez. A markoló feje az ágyunktól egy méterre csendesen szendergett.

A vasárnap reggel volt, mise előtti csend. Kopogós léptű, sietős papok nézegették az egyházi ruha és kegytárgy butikokat az őszi reggelen.Megcsodáltuk Róma dombjait és a Vatikánt az Angyalvár tetejéről. Valamiért Tosca és Cavaradossi tragédiája járt a fejemben. Időben átértünk a Szent Péter térre. A német pápa az ablakból szólt az összegyűltekhez néhány szót. Kivártuk az őrjítő sort a Szent Péter Bazilikához. Délután kebabosnál ebédeltünk a Vatikáni Kertek mellett. Fénykép örökítette meg a falon, ide már a pápa is betért egyszer egy sörre. Délután a Tevere szigetére sétáltunk. Este tejszínes,fokhagymás, kagylós spagettit rendeltem a Via di Panico egyik kis éttermében, hogy megkóstolhassák. Nagyon finom volt.

Hétfő reggel elintézte, hogy felmehessünk az intézet tetejére. A Falconieri-palota tetőteraszának panorámája vetekszik az Angyalváréval. Később megnéztük a Zsinagógát, majd a római Piramis felé fordultunk. A római metróra vártunk, amikor egy óriási patkány rohant át a síneken. Kisebbik lányunk vidám kiáltott fel: " Mekkora béka!" A Piramis Róma egyik rejtett kincse. Akárcsak a kulcslyukas panoráma a Máltai Lovagrend kolostoránál. Ez is gyönyörű része a városnak. Róma hét dombja rengeteg gyönyörű kilátó ponttal rendelkezik, mindennapra jutott legalább egy. Estére kinéztünk a Trastevere egyik menő éttermét. Ahogy beálltunk a sorba felborult a babakocsi. Hangos vitánk után elment az étvágyunk.

Kedden végigjártuk a kedvenc helyeinket még egyszer, próbáltunk annyi Rómát magunkba szívni amennyit tudtunk. Késődélután az intézet sofőrje vitt ki minket a reptérre. Megnyugtatónak gondoltuk, hogy Magyarország bíboros-primása is a mi gépünkkel utazott.

Édesapám várt minket az esti reptéren. Már a lakásunk ajtajából néztünk utána, mikor megjegyezte, "Lefogyott apukád!". Érzékenysége megérezte a rosszat, ami ránk várt. Édesapám betegsége, aminek első jeleit hazaérkezésünk estéjén láttuk meg mindketten, próbára tette a kapcsolatunkat. Róma örökre az utolsó útja annak a boldog három éves időszaknak, ami 2009 nyarán kezdődött. A halál újra nehéz éveket hozott. 

"Vezérelj utunkon, száz veszélyen át,
Szabad a hon, amelyben partra szállunk...
Nyugalom vár egy csendes kicsi fészken,
S ha földerül az üdvnek tiszta sugára,
A bú eloszlik, mint a könnyű pára..."

Puccini:Tosca, részlet

 2009. július utolsó napján négyen lettünk. Budapest lett mindegyikünk szülővárosa. Leírhatatlan boldogság és hála az Isteni Gondviselésnek.

Szerelmem adta hozzá ezt a vidám, kicsi, de számomra mélyen humoros és vicces epizódot szerelmünkhöz és fő helyszínéhez Budapesthez. Álljon itt ez valós eset.

Egyik nap megbeszéltük, ha mindketten hazaérünk együtt beülünk valahova. Délután mikor megérkeztem körút közeli garzonunkba ő nem volt sehol. De egy cetli fogadott ágyunkon:"Kövesd az utasításaimat!Nyisd ki a kredencet!". A kredencben egy cetli várt: "Menj le a sarki gyrososhoz!". A sarki gyrososnál egy cetli várt: "Menj fel a szüleimhez!". A szüleinél egy cetli várt: "A Köröndön a jegyárust a bódéban a peronon keresd!". A Körödön a kisföldalatti peronján a bódéban egy cetli várt: "Deák téri metró forgalmi iroda!". A forgalmi irodán egy cetli várt:"Kamra színház jegypénztár!". A színház pénztárában egy cetli várt:"Az Andrássyn a Művészben vagyok! Mi tart már eddig?!"

Művészien szülte meg két gyermekünket, ebbe az áldott városba. Képzeletfotóink állandó helyszínére.

Ebben az ünnepélyes és boldog fejezetben képzeletfotó művészetünk két titkát is elárulom.

Itt fedem fel, hogy írói álnevem lányaink születését levezető, két szülész-nőgyógyász orvos, családneveit összeadva alkottam meg. Örök hálám jeléül.

Itt fedem fel azt is, hogy a 2009-es és a 2010-es évből nagyon sok minden összecsúszik. Négyen voltunk és ez akkor felülírta az időt és a teret.  A Facebook oldalam a 2011-es Szarajevó/Bosznia úttól, a Booking.com fiókom a 2013-as Izrael/Szentföld utazástól aktív. Az előbbin nem posztolok túl sokat, az utóbbira pedig büszke vagyok, főleg a tőle kapott sok dicséret miatt. Ezek a platformok segítségemre lesznek a következő évek szerelmi földrajz krónikájához. Érdekes művészi egybeesés, hogy ezek azok az évek, amikor a filmezésben az egész világon az analóg filmkamerákat a digitálisak váltják fel. Egy-két átmeneti év után nekünk is lettek száz százalékig digitális képzeletfotóink.

Négyünkről.