Éveken át tudatosan utaztunk a Kárpát-medence tájain, felkerestük városait és falvait, barangoltunk ösvényein, lestük állatait, csodáltuk növényeit. Nőtt a vágy bennünk egy útra, ahol idegenek lehetünk. Mindketten Rómát választottuk és mind a négyünknek ez volt az első Rómája. Ez az utazás volt gyermekeink első repülőútja. Rómával elfogult vagyok. Nekem Róma nőnemű város és azokat mind különösen kedvelem. Megalapozta a részlehajlásomat ez a szuper romantikus, kedves kalandokkal tűzdelt néhány nap.

Előre elintéztem a Római Magyar Intézet fantasztikus épületének a Via Giuliára néző egyik szobáját. A fapados esti géppel érkeztünk és az intézet sofőrre várt minket. Kellemesen elbeszélgettünk olaszul, miközben végig suhantunk Rómán a kivilágított műemlékek között. Szobánkat érkezés után azonnal átrendeztük, mert galérián egyikünk sem tud aludni. Hatalmas ágyat cipeltünk le ketten, azon aludtunk el egymás mellett négyen a földszinten.

Reggel a római sirályok hangjára és egy markoló hangjára ébredtünk. Közműcsere volt az utcában, az ablakunk alatt. A közeli Campo de' Fiori piacán reggeliztünk. Tipp:egyik legjobb gasztro hely Rómában, ősszel a mini mela (kis alma) isteni csemege! A Bocca della Verita-hoz mentünk először. Négyen raktuk bele a kezünket az ókori csatornafedél nyílásába. A Via Monte Tarpeo-ról láttuk meg a Forum Romanumot. Ez az egyik legszebb képzeletfotó helyszín, ahol valaha jártunk. Hosszan nézegettük a keleties freak show-t és az utcai mutatványosokat a romok tövében. Ott láttunk először fejnélküli embert és levitáló fakírt. Lányaink a Colosseumból szúrták ki a turistákra várakozó lovaskocsikat. Éreztük nem fogjuk megúszni. Ahogy odaértünk a capohoz a hajtók főnökéhez, egy amerikai társaság vágott elénk és angolul tudakolták a városnéző lovaskocsi árakat. A capo szenvtelenül 150 eurot mondott nekik, amitől az amerikaiak hátraléptek. Ezt a pillanatot kihasználva olaszul szóltam a capohoz, hogy négyen, pici család vagyunk és 50 euronk van egy körre. Gyorsan végig mért minket és csak annyit mondott:60 euro. Gyorsan egymás kezébe csaptunk, megköszöntük egymásnak a találkozást. Mi négyen egy fiatal hajtó lovaskocsijára pattantunk és gyorsan magunk mögött hagytuk az angolul alkudozó tengerentúliakat és a capot. Ez a kis kalandom a capoval azóta is az egyik kedvenc, egyszerű példám a nyelvtanulás sokoldalú hasznára. A lovaskocsikázás után egy kis teraszon ebédeltünk. Dzsekimet lazán a széktámláján felejtettem benne az összes pénzünkkel és útleveleinkkel. Kb tíz percig pihent ott a teraszon magában az összes cuccunkkal. Minden benne volt, amikor visszarohantam érte. A Termininél megnéztük II. János Pál pápa akkor már kijavított szobrát.

Reggel ismét az építkezés robajára ébredtünk, pedig szombat volt. A napot Campo de' Fiori piacán kezdtük. A hányatott sorsú Giordano Bruno szobrától a Spanyol Lépcső felé vettük az útirányt. A Pantheon, Piazza Navona, Piazza Venezia volt az útirány. A Via Corso-n a GAP boltnak nagyon örült, sok időm volt tanulmányozni a szombat délután korzózó római népet a bolt előtt. A Spanyol Lépcsőnél riso-t ettünk az olasz szegények egyszerű ételét. A Piazza Popolo-tól a Villa Borghese át lecsorogtunk a Via Vittorio Veneto-n. Ebben az utcában megcsodáltuk a legelegánsabb római szállodákat. Ahogy lement a nap elámultunk a lakások díszített mennyezetein. Leskelődve sétáltunk vissza az intézethez. A markoló feje az ágyunktól egy méterre csendesen szendergett.

A vasárnap reggel volt, mise előtti csend. Kopogós léptű, sietős papok nézegették az egyházi ruha és kegytárgy butikokat az őszi reggelen.Megcsodáltuk Róma dombjait és a Vatikánt az Angyalvár tetejéről. Valamiért Tosca és Cavaradossi tragédiája járt a fejemben. Időben átértünk a Szent Péter térre. A német pápa az ablakból szólt az összegyűltekhez néhány szót. Kivártuk az őrjítő sort a Szent Péter Bazilikához. Délután kebabosnál ebédeltünk a Vatikáni Kertek mellett. Fénykép örökítette meg a falon, ide már a pápa is betért egyszer egy sörre. Délután a Tevere szigetére sétáltunk. Este tejszínes,fokhagymás, kagylós spagettit rendeltem a Via di Panico egyik kis éttermében, hogy megkóstolhassák. Nagyon finom volt.

Hétfő reggel elintézte, hogy felmehessünk az intézet tetejére. A Falconieri-palota tetőteraszának panorámája vetekszik az Angyalváréval. Később megnéztük a Zsinagógát, majd a római Piramis felé fordultunk. A római metróra vártunk, amikor egy óriási patkány rohant át a síneken. Kisebbik lányunk vidám kiáltott fel: " Mekkora béka!" A Piramis Róma egyik rejtett kincse. Akárcsak a kulcslyukas panoráma a Máltai Lovagrend kolostoránál. Ez is gyönyörű része a városnak. Róma hét dombja rengeteg gyönyörű kilátó ponttal rendelkezik, mindennapra jutott legalább egy. Estére kinéztünk a Trastevere egyik menő éttermét. Ahogy beálltunk a sorba felborult a babakocsi. Hangos vitánk után elment az étvágyunk.

Kedden végigjártuk a kedvenc helyeinket még egyszer, próbáltunk annyi Rómát magunkba szívni amennyit tudtunk. Késődélután az intézet sofőrje vitt ki minket a reptérre. Megnyugtatónak gondoltuk, hogy Magyarország bíboros-primása is a mi gépünkkel utazott.

Édesapám várt minket az esti reptéren. Már a lakásunk ajtajából néztünk utána, mikor megjegyezte, "Lefogyott apukád!". Érzékenysége megérezte a rosszat, ami ránk várt. Édesapám betegsége, aminek első jeleit hazaérkezésünk estéjén láttuk meg mindketten, próbára tette a kapcsolatunkat. Róma örökre az utolsó útja annak a boldog három éves időszaknak, ami 2009 nyarán kezdődött. A halál újra nehéz éveket hozott. 

"Vezérelj utunkon, száz veszélyen át,
Szabad a hon, amelyben partra szállunk...
Nyugalom vár egy csendes kicsi fészken,
S ha földerül az üdvnek tiszta sugára,
A bú eloszlik, mint a könnyű pára..."

Puccini:Tosca, részlet