Közeli barátaink (Köszönet az élményért!) adták nekünk a tapolcai, nászutas, all-inclusive mininászútat. A viharos, mozgalmas, hosszú esküvőnk másnapján indultunk.

Nagyon szép kis út volt. Szándékosan a Káli-medence felé mentünk, 77-es főút és vidéke. Ott az autóban találtuk ki a vadpuni jelzőt, jelentsen ez bármit is magyarul. Kapolcs előtt volt a hegyoldalban, a nagyvázsonyi Kinizsi-vár után.

Tapolcán a Pelionban laktunk a matrimonial lakosztályban. Nagyobb volt, mint a lakás, ahová gyermekünket vártuk. A szobai jacuzzit végül nem próbáltuk ki.

Én eveztem a barlangfürdőben. Ők meg utaztak a vízen. A Malom-tó partján fagyiztunk egy teraszon. Voltunk a közeli Balatonnál és talán Badacsonyban is, lent a bazársoron.

Esténként szobaszerviz hozta fel a lakosztályba a vacsorát. Ő pihengetett, olvasott. Én Nuno Gomest (valamiért mai napig Nyunyónak is szólítom, ahogy lányainkat is) és Cristiano Rondalot (akkor még Ronáldúnak, ú-val, mondták a szpíkerek) néztem a tv-ben, foci EB volt.

Elalvás előtt a közelgő szülésről beszélgettünk. A hasán át becézgettük gyermekünket. Biztattuk, hogy jó lesz neki velünk mindig és nagyon várjuk.

Úgy éreztem magam, mint édesanyám és édesapám a mézesheteik alatt, 1975 nyarán, Sopronban.

Nagy boldogságban, és bizakodó hangulatban telt el ez a néhány, felejthetetlen nap ebben a Balaton-felvidéki, vidám városkában.

Hazaértem és szüleimnél újraolvastam Petőfi koltói verseit, például ezt:

Beszél a fákkal a bús őszi szél...

Beszél a fákkal a bús őszi szél,
Halkan beszélget, nem hallhatni meg;
Vajon mit mond nekik? beszédire
A fák merengve rázzák fejöket.
Dél s est között van idő, nyujtózom
A pamlagon végig kényelmesen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Egyik kezemben édes szendergőm
Szelídeden hullámzó kebele,
Másik kezemben imakönyvem: a
Szabadságháborúk története!
Minden betűje üstököscsillagként
Nyargal keresztül magas lelkemen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Arany csal s ostor kerget tégedet
A zsarnokért megvíni, szolganép,
És a szabadság? egyet mosolyog,
S mind, aki híve, a harctérre lép,
S érette, mint a szép lyánytól virágot,
Sebet, halált oly jókedvvel veszen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
De lesz, ha nincs: tiéd a diadal
Majd a csatáknak utósóiban,
S halottaidért bosszut is fogsz állni,
S a bosszuállás rettentő leszen!...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Vérpanoráma leng előttem el,
A jövendő kor jelenései,
Saját vérök tavába fúlnak bé
A szabadságnak ellenségei!...
Egy kis mennydörgés szívem dobogása,
S villámok futnak által fejemen,
S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Koltó, 1847. szeptember