Sokat utaztunk, de nem véletlenül. Akkor még nem tudtuk, hogy a három nehéz év elején vagyunk. Ezekben az években utaztunk a legtöbbet. Egyke gyermekünk volt. Nemigen beszéltünk róla, de gondoskodni akartunk arról, hogy ne adjunk teret a gondolatnak a fejecskéjében, ami mindhármunkat feszített. Hazánk felfedezése lett a pótlék. Az anyaföld szépségéhez ösztönösen nyúltuk. Ez csak most visszanézve egyértelmű. Akkor vitt minket az ár és mi utaztunk vele.

Egyik ilyen utazás volt, amikor Pápa környékét céloztuk meg. Megint ő foglalt szállást, egy haverom tippje alapján. Feszült, nyárutó volt. Várakozással és stresszel teli. 

Tés felé kerültünk odafelé menet. A szélmalmok, mint egyik kedvenc filmes helyszínem. Kocsiban Chopin-t hallgattunk.

Döbröntén a várdomb tövében kényelmes hotelben laktunk. Az ablakból látszott a várrom. Szép kilátás a várdombról.

Pápán rövidet sétáltunk. Szeretem a szabályos barokk főteret, a helyiek legnagyobb büszkeségét.

Autóban ültünk már, amikor egy évfolyamtársam esküvői menete jött szembe a város egyik főutcáján. (CS.I. stimmel az időpont?). Mini karaván.

Gannán az Esterházyak mauzóleuma. A római Pantheonhoz hasonló élő lenyomata a múltnak. Tíz év múlva ide temetik Esterházy Pétert. 2008-ban megjelenő cikkben méltattam a templom és sírhely kulturális értékét.

Feszült nyárutó volt. Várakozással és stresszel teli.