Soha jobb autóutunk nem volt, mint az a lemenetel Vasba.

Mindig volt egy kérdésem, Balaton felé, Fehérvár után az M7-esen. "Itt van Tác-Gorsium, nagyon szép római kori romváros, az ókorból. Tíz perc kitérő." Korábban mondtak már csinos ajkak kérdésemre igent, mégis végül valahogy, sosem tértem le az ókori romok felé. Egészen 2003 nyaráig. Megdobbant a szívem, mikor rávágta. "Nézzük meg! Nyitva van?" Tác-Gorsium a legromantikusabb top tíz helyszín között van Magyarországon! Értette és otthon érezte magát a hídon a kultúrák között. Nagyon romantikus a hely és nagyon szerelmes a pesti bölcsészfiúnak a Gorsium-próba.

Végig énekeltük és beszélgettük az utat. Kispál, Republic, Sziámi, Ofra Haza, Depeche Mode, Elvis Presley etc. Nagyon sokat nevettünk! Gitár ritmusok és elektronikus zene!  "Egyetlen forradalmár...", "Szeretni valakit valamiért", "I take picture!", "Neked könnyű lehet". Valéry-t vagy Verlaine-t olvasott nekem az útszéli parkolóban. A Júdás-ügy. Az egész út egy nagy képzeletroadmovie, a legjobb amit, valaha láttam.

Fehér, kicsi, francia gyártmányú autónkkal mentünk le Szombathely mellé. Akkor még a 8-as út felől. Ma már nem sokan járnak arrafelé. Mi átszoktunk a győri irányra. Hosszú egész délutános út volt.

Vépen az arborétum, és a várkastély fantasztikus. Igazi rejtett kincs! Csodálatos szeretet és vendéglátás ott mindig a részünk. Családi, asztali, beszélgetős esték a teraszon.

Szombathelyre strandolni mentünk be. Szép, tágas, tiszta strand.

Első közös, szerelmes, miniszabinknak ezt a hétvégét tartjuk azóta is.