Jó volt, hogy új év kezdődött. A palicsi állatkert tapasztalatai alapján határoztuk el, itt az ideje megnézni a koalákat Bécsben. Talán meg akartuk erősíteni magunkat, hogy az állatkert igenis hasznos és emberséges dolog. Schönbrunn közelében foglaltunk szállást. Este a Kartner Strassen és a múzeumnegyedben nézegettük a császárváros épületeit. Kolbászt ettünk bódéból. Ékszaka hallgattam, ahogy mindhárman szuszogtak álmukban. Nem bírtam elaludni. Hajnalig barokk zenét hallgattam, Mozart, Corelli és Haydn műveit.

Másnap korán mentünk a közeli állatkertbe. Döbbenetes volt a kontraszt a palicsi és a schönbrunni állatkert között. Az intézmények nem azonos ligában játszanak, de az időbeli néhány nap és a földrajzi néhány száz kilométer a valóságban évtizedes és kontinensnyi különbségnek látszott. Meg kell állapítani a bécsi állatkert a budapesti méltó párja. Láttuk a koalát, pandát, a hangyavárost, talán még szegény dodó madarat is előszedték volna, ha kérjük. (Évekkel később éppen Bécsben láttunk dodót, igaz kitömve, de erről majd később.)

A délutáni, téli napsütésben a Schönbrunni kastély kertjében sétáltunk. Maskarás alakok vegyültek a nemzetközi, pufidzsekis turista haddal. Később olvastam utána, hogy régi osztrák népszokásra vezethető vissza a maskarás összejövetelek, felvonulások megrendezése, főleg a karácsony és a vízkereszt közötti időszakban.