Szép, küzdelmes, hosszú túra volt. A Kék Túráról a következő sorokban emlékezem meg. Évekkel ezelőtt beszerzett több Kék Túra prospektust, pecsételő füzetet és ismertető anyagot. Tudatosan soha nem akartuk pecsételősbe komolyan tolni, de megértjük azokat, akik ezt szeretik. Gyakran vettük le a polcról ezeket a Kék Túra kiadványokat és lestünk belőle szuper kirándulás ötleteket, a különböző túraszakaszokon. Mindenkinek hálásak vagyunk akik a Kék Túra és minden más turistaút karbantartásán vagy jelzésein dolgozik.

A Naszályra is így kerültünk és azért itt emlékezem, meg erről a kéktúrás tippszedési szokásunkról, mert Rockenbauer Pál emlékhelyénél ezen is elmerengtünk. Az erdőben azzal kábítottuk lányainkat, hogy ez hiúz és medve járta vidék. Nagyszerű, meredek, fenséges tájon kaptattunk a Naszály platója felé. Őserdőnek tűnt a táj. A platón barlangok mellett haladtunk el. A nedves erdőben békák kísérték lépteinket. A csúcson gyönyörű fotókat készítettünk a csodálatos kilátással. Meredek jelzetlen úton ereszkedtünk alá Vác felé. Kalandos rész volt, megkönnyebbülve értük el az első városi utcát. Teljesen kifáradtunk. Taxival mentünk vissza az autónkhoz, amit Katalinpuszta előtt hagytunk, az országút szélén. 10/10-es kirándulóhely.

Katalinpusztán is jártunk ekkor tájt, de egy másik alkalommal. Az is egész napos túra. A kirándulóközponttól tettünk kellemes kirándulást a pallósoron, réten, a függőhídon át. Igényes kirándulóhelynek találtuk. A Naszály túrához is remek kiindulópont.

Nagyon szeret kerékpározni. Megvallom, nem tudtam mindig megadni neki ezt. A Dunakanyarban tett kerékpár túráink voltak a kivételek. 2013 tavaszán négyen, majd egyik bátyjának családjával is túráztunk a Dunakanyar kerékpárútjain. Kisebbik lányunk még éppen belefért a kerékpáros hordozóba.Tipp: Nagyszerű, látványos családos, kezdő túra útvonal kerékpárral a Dunakanyar mindkét oldala.

Mindig a Nyugatiból indultunk. Bringáinknak külön jegyet váltva vonatoztunk észak felé, a pesti oldalon. Szobtól Vácig bármelyik állomás kényelmes kiindulópont a Budapestre visszatérő, kerékpártúrához. Védőfelszerelés erősen ajánlott, megfelelő műszaki állapot és világítás kötelező, és ami a mániám, hogy kerüljék a kerékpárosok a gyorshajtást.

Az egyetlen fjordnak is eladható látvány Magyarországon Szob alatt Zebegény magasságában van, ezért ez a mi kedvenc kiindulási pontunk. A kerékpárút végig kényelmes és látványos, nagyobb emelkedőktől mentesen halad Pest felé. Az összes település csodálatos, a bringásokat külön infrastruktúra várja. A vonat végig a közelben halad, így bármikor vissza is lehet szállni a vonatra. A Vác alatti erdős szakasz különösen szép. A túrát nagyszerűen meg lehet hosszabbítani a Szentendrei-sziget és a budai oldal felé. Így tettünk mi is egyszer, amikor Dunakeszi-Horány komppal átmentünk a szigetre. Majd onnan Leányfalun, Szentendrén, a Római-parton és az Északi összekötő hídon át tekertünk haza. Aznap hatvan kilométer felett tekertünk, ami azóta is családi csúcs.

Szuper élmény volt. Utolsó útjaink amiről még édesapám is tudott.

Apai nagyapám kisházába utoljára ekkor voltunk. Ült ott és kedvesen mosolygott. Apám miatt.

Nyulak a ketrecben, kutya, cicák, méhek. Bicskás alma és ludaskása. Fröccs és pálinkafőzés. Magyar nóta. XX. század. A párnája alatt két töltött pisztolyt tartott.

Csinos kőház a kóspallagi leágazás után, fantasztikus visegrádi panorámával.

Utoljára vele és nagyobbik lányunkkal ekkor voltunk a kisházban. Ült ott és kedvesen mosolygott. Apám miatt.

Apám tárogatóst hívott az apja temetésére. Szép volt és igaz.

A válság elől, ide menekülő nyugdíjas pár vette meg a kisházat. A gyártól a hetvenes években kapott telek, menedék sorsra jutott. Remélem jól vannak azok az emberek ezen a gyönyörű helyen a kisházban.

Azóta is szeretjük ezt a részt. Börzsöny, Dunakanyar, Zebegény, Kismaros, Nagymaros, Szob, Bánk, az Ipoly hídjai, Balassagyarmat egészen át a határon, Léva és tovább, tényleg csuda vidék.

"A csővári cikk bekerül az újságba!" erősítette meg a szerkesztő. Felvillanyozott a hír és osztozott örömömben. Rögtön egy másik, közeli várat választottam következő írásom tárgyának. Egy nedves, májusi szombat reggel indultunk el Szanda vára felé. Szandaváralja felől közelítettük meg a romot. Szitált a meleg májusi eső, majd hirtelen kisütött a nap. Az aszfalton párolgott a reggeli nedvesség. Lehúzódtunk az erdei gyalogútnál az autóval. Kb. egy óra sétára voltunk a csodálatos, középkori vártól -illetve már romjaitól-, amit a Cserhát egyik vulkáni kúpjára emeltek a Magyar Királyság alattvalói valamikor a XIV. sz előtt vagy elején.

Nyűgös volt, működött az előérzete. Egy métert sem mentünk azon az erdei úton, se aznap, se azóta. Az erdei ösvényt több száz csiga lepte el, a nedves, meleg idő annyira kedvezett nekik, hogy lehetetlen lett volna átjutni rajtuk anélkül, hogy el ne pusztítsunk rengeteg állatot.

Óvatosan ültünk vissza a kocsiba.

Nincs az a cikk, rövidtávú haszon, érdek, hogy egy élőlénynek is ártsunk, romboljuk a Földet, a Teremtő művét. Már a gondolattól is émelyegtünk. Aki a környezetóvását komolyan veszi, önkorlátozó jövőt lát maga előtt. Ez utazásainkra is igaz. Mindig egyetértünk abban, hogy bárhol járunk hazánk vagy a nagyvilág tájain a természet épsége, tisztasága és a felelősség, hogy unokáink is lássák ezt a csodát, a legfontosabb szempont.

Nem ölhetünk élőlényeket, csak azért mert az ember lassan globálisan robotizálja magát a gyors profit érdekében.

A teremtett természet az első.

Először átautóztunk Nógrád várához. Gyors vizitáció volt a nagyszerű helyszínen, csigák nélkül.

Majd Vácra mentünk, sétáltunk egyet a barokk Belvárosban és a dunai sétányon. Megnyugtatott minket. Szeretjük Vácot. Vonattal is, kerékpárral is megközelíthető, ideális, fenntartható, jó desztináció. Csigarajzás időszakában különösen ajánlott, romantikus, elegáns back up option.