Legrégebbi barátnője, akivel nagyon jól tud nevetni, hívott meg minket bánki víkendházukba.

Bánk egyik felső utcájában, takaros faház és kert. Kedves baráti fogadtatás. Sátorozhattunk volna is, de végül bent aludtunk.

Éjszaka hatalmas vihar. Luther Márton féle villámok a kis faház felett. Összebújtunk négyen. A hajnali eső áztatta nógrádi levegő altatott el minket.

Másnap Bánkon le a dombról a tóhoz sétáltunk. Egyik nagybátyjának itt volt háza gyerekkorában. Szereti Bánkot.

Körbejártuk a tavat, ekkor láttam először a színpadot. Szép körsétány, Tó Hotel. Hippik zenéltek az egyik stégen. Rejtett kincs ez a tó.

Délután Balassagyarmatra mentünk. Egyszerű és szép, szeretem. Évekkel később amerikai gospel koncerten jártunk itt egy templomban.

Hazafelé egyik nógrádi faluban szobrász mester hatalmas műterem villája a templomdombon. Kossuth díjas talán, azóta se leletem nyomára nevének. Alkotó művészembert láttunk nyolcvanon túl. Fantasztikus artisztikus, rurális képzeletfotó.

Apai nagyapám kisházába utoljára ekkor voltunk. Ült ott és kedvesen mosolygott. Apám miatt.

Nyulak a ketrecben, kutya, cicák, méhek. Bicskás alma és ludaskása. Fröccs és pálinkafőzés. Magyar nóta. XX. század. A párnája alatt két töltött pisztolyt tartott.

Csinos kőház a kóspallagi leágazás után, fantasztikus visegrádi panorámával.

Utoljára vele és nagyobbik lányunkkal ekkor voltunk a kisházban. Ült ott és kedvesen mosolygott. Apám miatt.

Apám tárogatóst hívott az apja temetésére. Szép volt és igaz.

A válság elől, ide menekülő nyugdíjas pár vette meg a kisházat. A gyártól a hetvenes években kapott telek, menedék sorsra jutott. Remélem jól vannak azok az emberek ezen a gyönyörű helyen a kisházban.

Azóta is szeretjük ezt a részt. Börzsöny, Dunakanyar, Zebegény, Kismaros, Nagymaros, Szob, Bánk, az Ipoly hídjai, Balassagyarmat egészen át a határon, Léva és tovább, tényleg csuda vidék.