Egy éves volt a kisebb és öt év fél a nagyobb gyermekünk, amikor egy közeli baráti párral a filmfesztivál végére utaztunk Szarajevóba. A fesztiválprogram után maradtunk néhány napot. Öt napos utazás volt az egész, de ritka mozgalmas. Lányaink a nagyszülőkkel maradtak itthon. Nagyon szorította a kezem a repülőn.

Szarajevó a kultúrák kavalkádja. Egyik sarkon a jugoszláv panel háztömbök, aztán ultramodern felhőkarcoló ázsiai pénzből, majd egy szerb templom a Monarchiából, végül bosnyák bazár a késő középkorból, mindez hatalmas hegyekkel körbevéve. A háborús romok és a helyiek harcedzett tekintete és mégis a melankóliába hajló vidámsága igazán érdekes keveredése a hangulatoknak.

A belvárosban elsőnek megcsodáltuk Morgan Freeman - legalábbis a bámészkodók szerint az amerikai színész használta - arany Rolls-Royce limuzinját. Érdekeset sétáltunk a belvárosban. A Gavrilo Princip féle híd, bazár, zsinagóga, müezzin és vízipipa. Csevapcsicsán éltünk, pitával és hagymával. Reggelire frissen sütött bureket ettünk. Egyik este taxival mentünk egy közeli hegyoldalba, a híres étteremben, ahol állítólag Bono és Morgan Freeman vacsorázott egy héttel előttünk. Tipp: A Kibe Mahala étterem nemcsak panorámájával varázsolt el. Minden finom volt, amit rendeltünk. Ablak melletti asztalt érdemes foglalni. Nagyon nevettünk a taxiúton a belvárosba. Az éjszakai Szarajevóban kereveteken nevetve hevertünk vízipipa füstben.

Egyik nap bérelt autóval mentünk Mostarba. A falvakban erősen látszottak a háború nyomai. Mostar fantasztikus, mint ahogy megfestette Csontváry. A keresztény és a muszlim oldal, közte a magyarok közreműködésével újraépített fantasztikus Öreg híd a Neretva felett. Közelről néztük a hídról a vízbeugró helyieket. Mágikus hely.

Blagaj egyik azoknak a vízi csodáknak, amiket a Balkán kínál. Egy igen bővizű hidegvizes forrás, inkább föld alatti folyó tőr fel a felszínre egy sziklafal tövében. A völgykatlant a hatalmas mennyiségű hideg víz egész évben hűvösen tartja. A délutáni meleget a hátunk mögött hagyva ereszkedtünk a forrás felé. Ahol a víz felzubogott a földből több száz éves derviskolostor épülete és pisztrángtelep fokozta az élményt. Tipp:Mostarhoz legközelebbi vizes, balkáni csoda.

Pocitelj a Neretva völgyét uraló gyönyörű középkori városka, fellegvárral. Magyar vonatkozása, hogy Hunyadi Mátyás hadai is elfoglalták ezt a látványos, erődített helyet. Tipp: Nagyon szép balkáni hangulat.

Hazafelé láttam óriás keresztet, ami Medjugorje közelségét hirdette egy hegytetőről a vándornak. Az idősek ültek a sötét falvakban a padokon, mint gyermekkoromban a vidéki Magyarországon.

Utolsó nap a bazárban szórtuk el a megmaradt baksist. Évekig használtam keleties, nonfiguratív motívumos szütyőmet, amit akkor együtt vettünk.

Kedves, vidám cikk lett belőle.

Nagyon kellemes emlék, igazi baráti út volt.

Nem csillapodott utazási kedvünk. A természetből, az anyaföldből és kultúránkból nyertük az energiát. Képzeletfotók szorosan exponált sorozata ez az utazás is.

Aggteleken szálltunk meg. Talán Sport Hotel volt a két csillagos turista hotel neve. Tiszta, egyszerű. Másnap egyből barlan túrára indultunk. Tényleg egyedi az Aggteleki karszt. Határtalan minden értelemben a Föld alatt. Még aznap Jósvafő gyönyörű központjából lovaskocsin mentünk fel a hucul ménest megnézni. Néha nagyon rázott a szekér, de fantasztikus természeti élmény ez a fennsík. Jósvafőn együtt bámultuk az áradó patakok összefolyásának misztikus ritmusát. Este gyors elalvás a jó levegőtől. Hideg volt a szobában, hárman összebújtunk.

Másnap Krasznahorka vára, még a tűz előtti állapotban. Komoly nemzeti jelkép.

Számunkra a főállomás a mitikus és mágikus Lucska és középkori templomromja lett. Ékes magyar nyelvű útba igazítás után,  falu szélén, kiskertek között kapaszkodtunk fel a templomdombra. Fantasztikus az emberi alkotás nyoma és a természet közötti harmónia. Mindhárman éreztük a hely, földből áradó határtalan erejét. Egy egykori templom helyén álltunk és ültünk le falai maradványaira a nedves, hideg novemberi kövekre. Néha előbújt a nap.

Hasznos tipp: Ha meg akarja érezni a magyar középkort és szeretne elmélyedni a magyar föld erejében Lucska tökéletes választás.

A szomszédos Dernőben régi magyar vasöntöde nyomai. Itt készült a Lánchíd eredeti vaskorlátja.

Lucskáról az írásom szép fotókkal jelent meg nem sokkal később. A magyar nyelvterület határán határtalan alkotó erő sugárzott.

Méltó lezárása volt ez az út ezeknek az igen aktív utazós éveknek. A sok utazás után cezúra jött. Magasabb okok írták felül a teremtett világ megismerésének vágyát.

A szerelem legédesebb gyümölcse a születés.

Jót nevetgéltünk Bea asszony és Győzike háza előtt. Szeretjük Salgótarjánt. A brutalista, panel ikertornyokat, az 56-os emlékeket és az egész furcsa hangulatot. Visszajárunk a városba és a környező falvakba, hegyekbe. 

A Medves-fennsíkon a Salgó Hotelben szálltunk meg. Séta a hideg, gyönyörű erdőben. Borkostolóval összekötött finom libavacsora a turista hotelben. Márton nap volt. Hideg volt a szobában, összebújtunk hárman.

Másnap két várat másztunk meg és vizitáltunk egy templomban.

Salgó vára. Hóban, fagyban, hidegben. Várépítészetünk egyik ékköve. Nagyon szép a panoráma.

Somoskő vára a határ magyar oldalán. Várépítészetünk egyik ékköve. Mai szlovák oldalon kerestük a bazalt ömlést, nem leltünk nyomára.

Az Ipoly hídjai nagyon romantikus vidék.

Rárósmúlyad kicsi falu a határ másik oldalán. Az első, magyar vasbeton templom itt épült fel. Szép cikk született az akkor majd száz éves templomról és tervezőjéről Medgyaszay Istvánról. Mágikus hely a mágikus évben. Ismét egy templom.

Kedvesen tűrte, hogy megint azért utaztunk, hogy történelemről írjak. Máshol jártak a gondolataink.

Pétervására kastélyát látogattuk meg egy rövid decemberi napon. Sosem látott, de rokonszenves szerzőtárssal jegyeztem azt a cikk, ami néhány hónappal később jelent meg erről a Heves-megyei kisvárosról.

Előre megbeszéltem, hogy beengednek minket a Keglevich-kastélyba. Az épület rokokó díszterme bámulatos. Hosszan merengtem a festett piramist nézve.

A Petőfi utcában az 1849. februári csata egyik ágyúgolyója még mindig a ház falában van. Ismerem jól a pesti golyónyomos bérház falakat, de ez a golyó szíven ütött.

Ez a golyó jól odatapadt és erősen kapaszkodik.

Fegyelmezetten tűrte, hogy azért utazunk, hogy írjak. Máshol jártak a gondolatai.

Csak kímélő túrára mehettünk. Írni szerettem volna. Megmutatni csak neki, hogy az élet szép. Alkotni, nyomot hagyni. Gyönyörű, de baljóslatú helyre mentünk és feszes cikk született a kirándulásból. Genius loci, a hely szelleme. Visszagondolva semmi tudatos nem volt a helyválasztásban. Pedig megszakadt a szívünk.

A Csepel-szigeten Szigetcsép felé kerültünk, gyönyörű környezetben, nagyon kátyús úton.

Ráckeve szép és HÉV végállomás. Megnéztük kívülről a Savoyai-kastélyt.

Aztán a környék legrégebben lakott faluja felé vettük az irányt. Lórév. Zichy Ödön gróf emlékkápolnája áll itt a Duna közelében. A fiatal Görgei Artúr itt akasztatta fel az "ellenséggel cimborálkodó" főurat "lámpavilágnál" 1848. szeptember 30-án este, a pákozdi csata másnapján. A helyre később Ferenc József emelt emlékkápolnát. A megkapóan szép természeti környezetből kiemelkedik a neogótikus stílusú, vörös téglából emelt építmény.

A grófnál lévő gyémántok örökre eltűntek.

Óraátállítás előtt voltunk. A kora délutáni fények demerunggá álltak össze a borús időben.

Mi két gyémántunkat vesztettük el 2007 elején és végén.

Szeretem azt, amikor várakhoz, templomokhoz, emlékhelyekhez jön velem. Helyszíneket keres velem vagy hódol a sokszor tikkasztó örökségturizmusnak. Felemelő, hogy hagyja ezt az őrültséget nekem. Sokszor lényeges pontokon tett bele nagy energiát, hogy írhassak. Történelmet. Tudja, hogy szívemnek ez a legkedvesebb tudomány. A világ végére is velem tud jönni egy írásért, ha arra kérem.

Első ilyen túránk 2006 februárjában volt. A csővári vár romjait kerestük fel. Pest megye és Nógrád megye határán elterülő várhegy varázslatos magyar táj.  Február volt, erősen olvadt a hó.  Átgázoltunk egy jeges, megáradt patakon, felkaptattunk a ködös erdei úton. A középkori eredetű várrom csodásan derengő napsütéssel fogadott minket a dombméretű hegy platóján. Amíg szusszantak a napsütésben, leléptem a várrom méreteit és lefotóztam a megmaradt falakat, aztán őket. Mágikus rom a vár. Vidáman ereszkedtünk le hóban gázolva a hegy nyugati oldalán. Csöves háti hordozóban vittem végig lányunkat a háromórás várhegy túra alatt. Az évszázados rom aminek oly sok gazdája volt magányosan fogadott be minket azon a késő téli napon. Az egész út alatt senki emberfiával nem találkoztunk a hegyen. Magunk voltunk. Ott a magic hourszerűen derengő, első tavaszias napsütésben megállapodtunk lesznek még empirikus, történelemtudományos útjaink.

Pest felé vezetve a tükörbe néztem és láttam, hogy lányunk a mellette lévő üres helyet nézi a hátsó ülésen. Elmúlt egy éves.

Két nap múlva kész volt a cikk. Néhány hónap múlva egy nagyon jó újságban jelent meg (Köszönet érte, K.P.-nak).