Értelmet nyert egy mesés mondat. "Összefolytak az évek." Ez történt velem. 2009 második fele, 2010 egészen és 2011 első fele egy nagy megdelejezett katyvasz és mondavilág. Hónapok teltek el mire az első hulláma a boldogságnak annyira lecsillapodott bennem, hogy bárminemű gondolkodásra voltam képes és ami ennél is fontosabb, azt hiszem ő is így volt vele. Amikor az imák meghallgatásra találtak és a születés misztériuma legmélyebben átjárta a kis család összes lelkét, azokból a napokból nehéz felidézni helyszíneket, időpontokat. Ezért azokról a helyszínekről beszélek ebben a következő, bő két évnyi időszakban, ahol biztosan jártunk, az időpontokat lazán kezelem.

Ezekben az években főleg a kiságyak körül utaztunk. Lányaink tőle a legszebb képzeletfotó ajándékot kapták, legjobb ízléssel és legerősebb állhatatossággal, minden este mesét. Ez a fejezet olyan dédnagymamák és dédnagynénik történeteihez vezet, akik szinte már csak a meséink között léteznek.

Történik 2009 őszétől...

Az Északi-összekötőtől is napkeletre, hivatalos levél érkezett édesanyám nevére, arról hogy egy focipályányi földet örökölt Győrzámoly belterületén, harminchárom éve halott nagyanyja után. Nyúl, Győrladamér, Győrzámoly szorgos, tehetős kisalföldi falvak, innen az anyai rokonság és most a dédnagyanyai örökség.

Öten, ő, anyukám, két lányunk és én (rajta van az egyik születésvideón) indultuk a Duna árterének szélére, megtekinteni a földet.

Tatabányán a Turul alatt felemlegettük drága anyai nagyanyám történetét. A nyolcvanas évek végén jött velünk valuta keretével Bécsbe. A parkolóban elköltött uzsonna után, itt kérdezte meg drága édesapám remek humorú anyósától:" A Mamika kapott már teát?!" Ez a kérdés családi mondás lett. Gyakran emlegetjük, ha a Turulnál járunk.

Esőben mentünk le Győr mellé. A föld szép, hízott, jó helyen volt. Anyám saját képzeletfotó albumából mesélt. Az ötvenes években itt vonultak az utcán a tehenek, reggel a legelőre, este vissza a házakhoz. A dédnagymama tényleg itt nőtt fel. Meseszerűnek tűnt az egész.

Az Északi-összekötőtől is napkeletre, hetvenhét nap múlva hivatalos levél érkezett édesanyám nevére, arról hogy a focipályányi földet, amit örökölt Győrzámoly belterületén, harminchárom éve halott nagyanyja után, egy falubéli rokon sikeresen elbirtokolta.

Az Északi-összekötőtől is napkeletre, hetvenhét hét múlva hivatalos levél érkezett édesanyám nevére, arról hogy a focipályányi földet, amit örökölt Győrzámoly belterületén, harminchárom éve halott nagyanyja után, egy falubéli rokon jogerősen elbirtokolta.

A szigetközi föld visszaúszott oda, ahonnan jött. Ha akkor nem mentünk volna le egy rövid, esős vizitre és nem nevettünk volna, olyan jókat vele és mindenkivel az autóban, akkor talán el sem hinnénk, hogy igaz volt.

(Az Északi-összekötőtől is napkeletre, hét nap múlva, hivatalos levél érkezett édesapám nevére, arról hogy foci ötösnyi házrész után járó értéket örökölt Sidney Blondi Beachen, négyszer négy éve nem látott anyai nagynénje után. A végtörlesztés előtt kilenc nappal jött meg az utalás. Képzeletemben és streetview-n rengetegszer voltam már Blondi Beachen.)

(És igen, hitelből is volt, hogy utaztunk már! Okay! Azon már mi is nevettünk és nem is árulom el soha melyik út az.)

Talán a megélt földöntúli boldogság, talán a gazdasági válság is az oka, hogy nagy utakra nem emlékszem ebből a két évből, de rengeteg igaz, boldog, egyszerű és meseszerű pillanatra, közeli helyekre és közeli emberekre igen.

Ez a fejezet nem jöhetett volna létre a szülői családok cinkos támogatása, törődése és a Gondviselés földi hívságokon átvezető iránymutatása nélkül.

"Azt szeretném tudni (...), mi is van egy ilyen könyvben, amíg csukva van. Természetesen betűk vannak benne, melyeket papírra nyomtattak, de mégis valaminek kell még lennie benne, mert ha kinyitom, egyszerre előttem áll egy egész történet. Személyek bukkannak fel, akiket még nem ismerek, mindenféle kalandok, tettek és harcok fordulnak elő - és néha tengeri viharok játszódnak le, vagy az ember idegen országokat és városokat lát. Ez mind benne van ugyanis valahogyan a könyvekben. El kell olvasni, hogy átélhessük, ez világos. De belül mindez már előre megvan."

Michael Ende: A Végtelen Történet, részlet