Nagyon szeret kerékpározni. Megvallom, nem tudtam mindig megadni neki ezt. A Dunakanyarban tett kerékpár túráink voltak a kivételek. 2013 tavaszán négyen, majd egyik bátyjának családjával is túráztunk a Dunakanyar kerékpárútjain. Kisebbik lányunk még éppen belefért a kerékpáros hordozóba.Tipp: Nagyszerű, látványos családos, kezdő túra útvonal kerékpárral a Dunakanyar mindkét oldala.

Mindig a Nyugatiból indultunk. Bringáinknak külön jegyet váltva vonatoztunk észak felé, a pesti oldalon. Szobtól Vácig bármelyik állomás kényelmes kiindulópont a Budapestre visszatérő, kerékpártúrához. Védőfelszerelés erősen ajánlott, megfelelő műszaki állapot és világítás kötelező, és ami a mániám, hogy kerüljék a kerékpárosok a gyorshajtást.

Az egyetlen fjordnak is eladható látvány Magyarországon Szob alatt Zebegény magasságában van, ezért ez a mi kedvenc kiindulási pontunk. A kerékpárút végig kényelmes és látványos, nagyobb emelkedőktől mentesen halad Pest felé. Az összes település csodálatos, a bringásokat külön infrastruktúra várja. A vonat végig a közelben halad, így bármikor vissza is lehet szállni a vonatra. A Vác alatti erdős szakasz különösen szép. A túrát nagyszerűen meg lehet hosszabbítani a Szentendrei-sziget és a budai oldal felé. Így tettünk mi is egyszer, amikor Dunakeszi-Horány komppal átmentünk a szigetre. Majd onnan Leányfalun, Szentendrén, a Római-parton és az Északi összekötő hídon át tekertünk haza. Aznap hatvan kilométer felett tekertünk, ami azóta is családi csúcs.

Szuper élmény volt. Utolsó útjaink amiről még édesapám is tudott.

December 30-án indultunk Bogácsra, ahová egy kedves közeli baráti család hívott meg minket. Mínusz húsz celsius fok és harminc centis hó fogadott minket. A nyaralónak használt ház hagyományos fűtése nem tudta ellensúlyozni a zord telet. Szánkón a gyereket húzva a falu portáin bekopogtatva a téli ékszakában kerestünk szállást. Modernkori Szent Család a téli ünnepi körben, a havas Bükkalján, vidáman menedéket keres, a fatüzeléses levegőn. Este fürdőzni mentünk a bogácsi termálfürdőbe. Nehezen vettük le magunkról a párás, meleg fürdőben a kabátokat és ő még leküzdötte lányaink teljes téli ruházatát is. Rejtett kincs ez a falusi termálfürdő. Hógolyóztunk a külső meleg vizes medencében.

Másnap a zsúfoltságában is érdekes Egerszalókon próbáltuk végig a fürdőt. Korán hazaértünk. Szilveszter napja volt.

Átgondolva saját listánkat - Bükfürdő, Mórahalom, Bogács, Egerszalók-  elterjedt, hazai, magyar szokásnak tűnik a téli szünetes fürdőzés.

Az ünnepi hangulat ellenére egy-két baljóslatú jel már mutatta, hogy 2013 tragikus év lesz.

2012 tavaszán többször voltunk Miskolcon. Államvizsgáimat tettem le szép sorban a helyi egyetemen. Ő mindig velem jött. Legtöbbször hajnalban keltünk és úgy mentünk le. Annyira támogatott, hogy ha tehette volna a zsebembe bújt volna és onnan súgott volna nekem. Nélküle ezt a diplomámat soha nem szereztem volna meg.

Ezeknek a miskolci utaknak volt a vég- és csúcspontja a diplomaosztóm. Egy modern miskolci hotelben laktunk. A tömeges és ünnepélyes diplomaosztón szép közös képzeletfotók készültek. Eljött édesanyám, édesapám és nagymamám is az ünnepségre. Sokszor megnéztem azóta azokat a fotókat. Semmi jel nem utalt arra, hogy édesapám napra pontosan egy év múlva itt hagy minket.

Miskolctapolcán ebédeltünk egy teraszos étteremben. Az ebéd után négyen maradtunk. Visszamentünk a barlangfürdőben majd tíz év után. Egy teljesen átépített fürdő fogadott minket. Este a miskolci Belvárosban sétáltunk, arrafelé, ahol először képzeletfotózott velem.

Másnap Sárospatak felé vettük az útirányt. Tipp: A Vár Vendéglőbe ebédeltünk. A hangulatos, magyaros étterem közvetlenül a Várral átellenben a Bodrog gátjának tövében található. Életem legjobb harcsapaprikását itt ettem egyszer.

Ezzel az úttal lezárult életünk miskolci korszaka. Azóta nem voltunk Miskolcon. Elhagytuk a várost. Maguk mögött hagytuk az ideges vizsgákat, a hosszú egyetemi folyósakat, a visszabontott kollégium épületet, az MKV járműveit és ellenőreit, a Tiszait, az IC utakat, a taxisokat a Tiszain, az Avast, a Belvárost, a Színházat, a görömbölyi diszkókat és megannyi küzdelmet. Nem felejtjük mennyit jártunk itt.

Közeli barátokkal utaztunk el erre a hosszúhétvégére az akkor igen menőnek számító alsópáhoki Kolping Hotelben. Ez egy felekezeti ihletésű, katolikus, családbarát hotel, német minőséggel. Gyerekeink évekig emlegették a kabalafigura után Bobóországnak keresztelt hotelt. Egyszerű, kényelmes szobáit, jól kiegészítette a látványos wellness rész, a gyerekek szórakozását biztosító játszórész és az egészséges ételekben már akkor bővelkedő food and beverage kínálat.

A közeli Kis-Balaton tavai közé kirándultunk. Valószínűtlen köd ülte meg a tájat. Fotós, családi barátnőnk örökítette meg a Stalkerhez hasonló bolyongásunkat.