Ez az utazás kiemelt helyen van a szívemben.
Nővéremék hívtak nyaralni minket. Nagyon szívesen mondtunk igent. Fekete, kis, japán gyártmányú autónkkal hajnalban vágtunk neki az útnak. Graz, Klagenfurt, Villach. Az osztrák-olasz határ előtt megálltunk egy mosdónál. Tüchtig osztrák autópálya parkolós mosdó. Ahogy beléptem egy narancssárga, vegyvédelmi szkafanderes alak követett és az egész mosdóhelyiséget teli permetezte valami vegyszerrel. Megtisztulás szándéka vezetett, de nem ilyenre számítottam.
Udine után a kedves emlékű Autogrill környékén tisztázatlan körülmények között beejtettük a házassági karikagyűrűmet a sebességváltó egyik résében. Becsekkolás előtt, a szálloda előtti parkolóban félórát sikertelenül próbáltuk kiszedni.
Így érkeztünk meg több mint ezer kilométer vezetés után nővéremékhez, akikkel néhány csodálatos napot együtt nyaraltunk egy szép panorámájú hotelben. Szüleim három nagy unokája együtt. A kedvencük Péterfy Bori volt. Olyan számokkal a csúcson azon a nyáron, mint a "Hajolj bele a hajamba" vagy a "Vámpír".
A homok, spiaggia, coco árusok. Két alkalommal is riadt szülők keresték elveszett gyermekeiket a strandon. A kipakolós, olasz, vándorvásáron láttam a gyűrűkön a Duce-t. Nem volt elég euró érme, amit ne tudtunk volna bedobálni a gépekbe a főutcán. Csillingelő hangok. A légkondis bevásárlóközpontban harsány hangosbemondó hirdette: "Saldi, saldi, ancora saldi!" A családi legendárium része lett ez a mondat és intonáció.
Nővéremék néhány nap után hazautaztak, ők előttünk érkeztek. Tervezetten volt néhány napunk hármasban.
Ezekben a napokban különös utazásra, csodálatos alámerülésre hívtam őt és nagyobbik lányunkat. Teljes átalakulásban, hárman egy cél érdekében összekapaszkodva éltük meg a következő napokat. Átadtuk magunkat az utazásnak, képzeletnek, a hely szépségeinek és színeinek, évezredes kultúrájának. Szent Ferenc, Szent Klára Julius Ceasar, Federico Fellini és Szerb Antal vezetett minket ezeken a napokon, végig fenséges itáliai tájakon. Ezek a napok a "mágikus, hosszú év" legszebb útjává emelik ezt az utazást.
Első este Fellini városába Rimini régi, a tengertől néhány kilométerre fekvő, központjába troliztunk naplemente idején. A troliról két megállóval előbb szálltunk le, mint kellett volna és egy szegénynegyeden át értük el a városka központját. Számos Fellini filmből - A bikaborjak, Amarcord stb.- vártam már, hogy lássam. A főtéren, a Piazza Tre Martiri-n Julius Ceasar szobra áll, már sötétben értünk oda. A legenda szerint Ceasar itt mondta, hogy a "Kocka el van vetve / Alea iacta est " és átlépte a Rubicont. (Köszönet a sok történelmi anyagért ezekben az években R.Á-nak!). Mitikus este volt a városka ősi központjában.
Másnap Szent Ferenc, Szent Klára és Szerb Antal volt a vendéglátónk. Urbino-t feláldoztuk, csak kocsiból ámultunk el panorámája szépségén.
Gubbio vot az első megálló. A sokak által a magyar regényirodalom egyik csúcsának tartott könyv egyik fő helyszíne, gyújtópontja. Olyan volt a város, ahogy az író megírta.
Assisi volt a második megálló. A sokak által a római katolikus kultúra egyik csúcsának tartott város. A hit egyik fő helyszíne, gyújtópontja. Úgy éreztem magam, ahogy az író megírta. Lifttel értük el a sziklába vájt parkolóházból a város dél-keleti csücskét. Szerencseként tekintettem rá, hogy az egész várost át kellett szelnünk, hogy elérjük a város másik csücskében lévő Assisi Szent Ferenc Bazilikát. Ha valaki azt kérdezi hova menjen különleges helyre Assisit javaslom. Messze az egyik legszebb hely, ahol valaha voltunk. Derekasan bírták a hőséget, a város mindhármunkat lenyűgözött. A Bazilikában Szent Ferenc sírjánál búcsúcédulával vezekeltem bűneimért. Kevés tárgyat őrzök, de az onnan hazahozott pici kegytárgyak hálószobai, kis oltárom megbecsült részei azóta is. Életre szóló hitélmény az a város. Riminibe visszaúton nem nyafogott a szerpentin miatt. Arról beszélgettünk közvetlenül a város hatása alatt, hogy majd a Jóisten megsegít minket.
Néhány nappal később elmentünk még Bolognába. Megnéztük a nyári szünet miatt elnéptelenedett egyetemi városrészt. Sétáltunk a hosszú galériák alatt.
A tengerparton családi napok következtek és fülledt, szerelmes éjszakák.
Este nyolckor indultunk hazafelé. Pont akkor amikor, a sötét, északi horizonton óriási vihar villámai jelentek meg. Egész éjszakás dühöngő esőben vezettem. Ausztriában együtt néztük végig, ahogy tőlünk száz méterre villám csapott egy hatalmas alpesi fenyőfába. A felrobbant fa és az egész hegyoldal vakító, fehér fényben úszott néhány pillanatig. Ő mellettem az egész úton fent volt, pokróccal takargattuk a fázós lábát. Gyermekünk végig aludt a hátsó ülésen, a negyedik ülés továbbra is üres volt. Reggel nyolckor épségben hazaértünk, elalváskor becsukott szemmel is az autópálya sávelválasztóit láttam.
A gyűrűmet két perc alatt kivették a sebváltóból egy pesti autószervizben. Buzgón imádkoztam most már Assisi szentjeihez is. Visszanézve ez az utazás túlragyogja minden képzeletem.
"Gubbióba keskenyvágányú motorvonaton kell menni, amely Fossato di Vico és Arezzo közt közlekedik. Az út a kis távolság dacára igen hosszadalmas, meleg is volt, és Mihály nagyon fáradt volt, mire megérkezett. De a város, amint az állomásról felfelé menet rövidesen elébe tűnt, mindjárt az első pillanatban megragadta.
Egy óriási, kopár, olasz stílusú hegy oldalában húzódik meg, mintegy rémülten, felfelé menekvés közben leroskadva, a város. Amint az ember ránéz, nincs egy háza sem, ami ne volna sokszáz éves.
Az összevissza kanyargó utcák közt középen feltornyosodik egy hihetetlenül magas épület, amiről nem érteni meg, kik és miért építették ennek az istenhátamögötti helynek a közepére. Irdatlan és búskomor középkori felhőkarcoló. Ez a Palazzo dei Consoli, innen igazgatták a konzulok a kis gubbiói városköztársaságot, a XV. századig, amikor a város az urbinói hercegek, a Montefeltrék birtokába került. A város fölött pedig, a Monte Inginónak majdnem az ormán, egy óriási kiterjedésű fehér épülettömb, Sant Ubaldo kolostora.
Még lent, a vasúttól a városba vezető úton, van egy jobbnak látszó kis albergo. Mihály itt szobát vett, megebédelt, kicsit pihent, azután elindult Gubbio felfedezésére. Megnézte belülről az óriási műteremre emlékeztető, tátongó Palazzo dei Consolit és benne az egészen ősi iguviumi réztáblákat, amelyek még a rómaiak előtti időkből maradtak fenn, és az umber nép szakrális szövegeit őrzik. Megnézte az öreg katedrálist is. Más látnivaló nem is igen volt; itt maga a város a látnivaló."
"Az a nagy umbriai síkság, amelynek egyik sarkában egy sziklaasztalon áll Perugia, a másik sarkában, az irdatlan Subacio-hegynek támaszkodva, Assisi fehérlik, néhány nap alatt virágba borult. Mindenfelé viruló gyümölcsfák árasztották az évszak átható ujjongását, és különös, csavart ágú eperfák, halvány, olasz-zöld olajfák és azok a lila virágú, nagy fák, amelyeknek a nevét senki sem tudta Mihálynak megmondani. Nappal a gyalogló akár ingujjban járhatott, az éjszakák még hűvösek voltak, de nem kellemetlenül.
Mihály gyalog érkezett Spellóból Assisibe, felment a város legmagasabb pontjára, a Roccára, meghallgatta egy szép és bölcs olasz kisfiú történelmi magyarázatait, leült az ősi várrom egy falára, órák hosszat nézte az umbriai tájat, és boldog volt."
Szerb Antal: Utas és holdvilág, II. rész A bujdosó, részletek