Apai nagyapám kisházába utoljára ekkor voltunk. Ült ott és kedvesen mosolygott. Apám miatt.

Nyulak a ketrecben, kutya, cicák, méhek. Bicskás alma és ludaskása. Fröccs és pálinkafőzés. Magyar nóta. XX. század. A párnája alatt két töltött pisztolyt tartott.

Csinos kőház a kóspallagi leágazás után, fantasztikus visegrádi panorámával.

Utoljára vele és nagyobbik lányunkkal ekkor voltunk a kisházban. Ült ott és kedvesen mosolygott. Apám miatt.

Apám tárogatóst hívott az apja temetésére. Szép volt és igaz.

A válság elől, ide menekülő nyugdíjas pár vette meg a kisházat. A gyártól a hetvenes években kapott telek, menedék sorsra jutott. Remélem jól vannak azok az emberek ezen a gyönyörű helyen a kisházban.

Azóta is szeretjük ezt a részt. Börzsöny, Dunakanyar, Zebegény, Kismaros, Nagymaros, Szob, Bánk, az Ipoly hídjai, Balassagyarmat egészen át a határon, Léva és tovább, tényleg csuda vidék.

Óvodában is van tavaszi szünet. Húsvéti hosszúhétvége volt. Ekkor tetőzött a wellness szállós ünnepi hétvégék első nagy hulláma, a válság előtti tavaszon. Debrecent választottuk.

Sok autó állt az Aquaticum Hotel és Spa parkolójában, telt ház volt. A fürdő látványos volt és az ünnep miatt zsúfolt. Bizonytalan dolgok úsztak a gyermekpancsoló bokáig érő vízében a rengeteg gyerek között, mielőtt hirtelen lezárták a medencét.

A Nagyerdőt körbejártuk, mint minden alföldi vurstli ősanyját. A Vidámpark nekem az 1980-as éveket idézte. Az Állatkertben is voltunk és egyik nap az Aranybika Hotel teraszán ebédeltünk. A Krúdy-étterembe mindhárom este visszamentem a káposztás Krúdy leves miatt. Ami vitathatatlanul Hajdú-megye kulináris csúcsteljesítménye volt. Az íróhoz méltó nagyszerű étel.

Megnéztük a Nagytemplomot. Húsvét/Pészach szombatján egy öreg, kaftános, rabbiforma zsidót láttunk a két debreceni zsinagóga között a kihalt utcán. Azt gondoltuk ilyen csak Pesten van, jó jelnek véltük. Beleillett a "mágikus, hosszú évbe".

A szálloda vendégeinek családi diszkót szerveztek egyik este. Harsány lemezlovas adta az ívet. Specialista orvoshoz jártunk, nem kellett kímélnie magát. Táncoltunk. A gyermekeknek limbó versenyt hirdetett, akit lányunk csodálatos ruganyossággal és mozgással, megnyert. Ő lett a debreceni limbókirálynő. Nagyon boldog volt és mi is, mert örülni láttuk.

Egyke szülőnek lenni nem könnyű. Mindketten úgy hiszük, hogy legnagyobb ajándék a testvér, amit adhat egy szülő gyermekének. Az a néhány év amit hárman töltöttünk, empátiát nevelt belém. Empátiát az egykék és családjuk irányába.

Pétervására kastélyát látogattuk meg egy rövid decemberi napon. Sosem látott, de rokonszenves szerzőtárssal jegyeztem azt a cikk, ami néhány hónappal később jelent meg erről a Heves-megyei kisvárosról.

Előre megbeszéltem, hogy beengednek minket a Keglevich-kastélyba. Az épület rokokó díszterme bámulatos. Hosszan merengtem a festett piramist nézve.

A Petőfi utcában az 1849. februári csata egyik ágyúgolyója még mindig a ház falában van. Ismerem jól a pesti golyónyomos bérház falakat, de ez a golyó szíven ütött.

Ez a golyó jól odatapadt és erősen kapaszkodik.

Fegyelmezetten tűrte, hogy azért utazunk, hogy írjak. Máshol jártak a gondolatai.

Csak kímélő túrára mehettünk ismét.

Valami olyan helyre vágytunk, ahol el lehet hinni, hogy az élet szép. Megszakadt a szívünk. A három nehéz év közepén voltunk. Pécs lett a fordulópont. Ez az út a "mágikus, hosszú év" első állomása. Albumnyi, földi erőn túlmutató képzeletfotó.

Közös ötlet volt, hogy vonattal menjünk. Nem volt kedve autóban ülni és nekem se vezetni. Úgyis csak a Belvárosban sétálunk majd. Nem számítottunk rá, hogy milyen hatással lesz életünkre az IC negyedik, üres ülése a vonatkocsiban.

Társasjátékoztunk és olvasgattunk a vonaton. És nagyon üres volt a negyedik szék.

Pécsen a Palatinus Hotelben laktunk a Király utcában. Pompás szecessziós épület. A szálloda bálterme, ahol Bartók is koncertezett egykoron, az egyik legdíszesebb az országban. Szép helyen, szomorúságukban is szép nőkkel. Így maradt meg az érkezés estéje.

Taxival és gyalog jártuk be Pécset. Állatkert a hegyoldalban, ahol a fejünkre szállt egy óriás denevér az UV szobában. A Pécsi Székesegyház, a Barbakán, a Színház, a dzsámi. Mindent megnéztünk. 

Az Ókeresztény Sírkamrák nagy hatással voltak rám. Úgy éreztem Dante és Vergilius szegődtek útitársaimnak, ahogy a freskókra csodálkoztam a sírkamrák mennyezetén. Itt kezdődött a "mágikus, hosszú év", ami nem 365 napból állt, hanem addig tartott amíg négyen lettünk.

Este arról beszélgettünk, hogy lehet-e ezt tovább csinálni.

Hazafelé a negyedik szék az IC-n annyira üres volt, hogy megzavarodtam. A trolin semmire sem tudtam gondolni csak arra az üres székre. A gondolat, hogy üres marad, annyira fájt, hogy összeomlottam. Otthon a gyerekszobába zárkózva zokogtam és csapkodtam. "Értsd meg nem tudok nélküle élni!" Toporzékoltam, hogy gyereket akarok tőle. Ő vigasztalt engem. Ő! Azok után amin ő átment...

Altatás után megbeszéltük, hogy akkor sem adjuk fel, ha veszélyes! Nagyon büszke és boldog voltam, hogy nem adja fel.

"Csak én magam készültem háborúra

a szánalommal épúgy, mint az úttal,

melyet emlékem híven rajzol újra.

Ó, Múzsa, nagy szellem, tiéd ez új dal,

ó lélek, aki írod, amit láttam,

nemességed elválik majd ezúttal!

Kezdém: „Ó, költő, vezető barátom!

vizsgáld erőmet, vajjon tehetős-e,

mielőtt útra mernéd bízni bátran."

Dante: Isteni színjáték, Pokol, Második ének, részlet, Babits Mihály fordítása

Sokat utaztunk, de nem véletlenül. Akkor még nem tudtuk, hogy a három nehéz év elején vagyunk. Ezekben az években utaztunk a legtöbbet. Egyke gyermekünk volt. Nemigen beszéltünk róla, de gondoskodni akartunk arról, hogy ne adjunk teret a gondolatnak a fejecskéjében, ami mindhármunkat feszített. Hazánk felfedezése lett a pótlék. Az anyaföld szépségéhez ösztönösen nyúltuk. Ez csak most visszanézve egyértelmű. Akkor vitt minket az ár és mi utaztunk vele.

Egyik ilyen utazás volt, amikor Pápa környékét céloztuk meg. Megint ő foglalt szállást, egy haverom tippje alapján. Feszült, nyárutó volt. Várakozással és stresszel teli. 

Tés felé kerültünk odafelé menet. A szélmalmok, mint egyik kedvenc filmes helyszínem. Kocsiban Chopin-t hallgattunk.

Döbröntén a várdomb tövében kényelmes hotelben laktunk. Az ablakból látszott a várrom. Szép kilátás a várdombról.

Pápán rövidet sétáltunk. Szeretem a szabályos barokk főteret, a helyiek legnagyobb büszkeségét.

Autóban ültünk már, amikor egy évfolyamtársam esküvői menete jött szembe a város egyik főutcáján. (CS.I. stimmel az időpont?). Mini karaván.

Gannán az Esterházyak mauzóleuma. A római Pantheonhoz hasonló élő lenyomata a múltnak. Tíz év múlva ide temetik Esterházy Pétert. 2008-ban megjelenő cikkben méltattam a templom és sírhely kulturális értékét.

Feszült nyárutó volt. Várakozással és stresszel teli. 

A legkomolyabb utazási, Truman show élményünk Siófokon esett meg. Ebben tudom egyet ért velem.

Adtunk Siófoknak még egy esélyt. Gondosan előre lefoglaltuk a hosszú hétvégére az akkori legmenőbb szállónak az egyik pinduri, de Balatonra néző kellemes szobáját, félpanzióval, pótággyal. Megérkeztünk.

A parkolóőr nagy mosollyal ugrott ki a bódéból:"Üdvözlöm! Hallott már a Club Azúr programról?" A londiner így szólt hozzánk: "Üdvözlöm! Hallott már a Club Azúr programról?" A gyermek animátor a bejárat előtt fogadott: "Üdvözlöm! Hallott már a Club Azúr programról?". A lobbyba lépve elkapott a hivatalos értékesítő:"Üdvözlöm! Hallott már a Club Azúr programról?". A recepciós így köszöntött:""Üdvözlöm! Hallott már a Club Azúr programról?". A kilincsre az volt kiakasztva: "Üdvözlöm! Hallott már a Club Azúr programról?". A szobában ott díszelgett a brosúrán:"Üdvözlöm! Hallott már a Club Azúr programról?" Egykedvűen mormogtam a választ a felszolgálónak a vacsora elején: "Hallottam már...".

Ha lett volna pénzem vette volna egy üdülési jogot, de még inkább egy apartmant. Működött az amerikai marketing szisztéma. Truman-show rulez, nagyon sokat nevettünk ezen. Jó volt a szoba, kényelmesek az ágyak és 10/10 a kilátás. Tipp: úgy tudom ez most is az egyik legjobb szálloda a déli parton.

Kicsit olyan volt az egész, mint a Dirty Dancig szállodája (Mountain Lake Hotel, Virginia, USA) a vasfüggöny másik oldalán. Úgy emlékszem egyik este táncoltunk is kicsit. Egyik este a kikötőben és a Sió-csatorna hídján romantikáztunk. Ismét babakocsival Siófokon.

Amiért mindig szeretni fogom a Club Azúr programot, hogy édesapám ott strandolt velünk, egy egész napot, a három nagy unokájával játszva. Bekeretezett képzeletfotó.

Ezt a két helyet ő nézte ki és ő is foglalta a szállást. A mesés, somogyi erdők közé kirándultunk.

Bőszénfán a Meseszállóban aludtunk. Hintáztunk a kertben. Másnap reggel lovaskocsival vittek minket vadszafarira a falu híres, látogatható vadgazdaságába. Lányunk nagyon élvezte a sok szarvas, őz, vaddisznó látványát.

Szent István-kori településről, Bőszénfáról autóval szeltük át a pompás Zselicséget. Ez a vidék azóta is visszacsábít minket. Az erdő közepén megjegyeztük a Hotel Kardosfa nevét. Megfogadtuk egyszer ide visszajövünk.

A délután már Patcán ért minket a Katica-tanyán. Szuper hely. Élő falusi szórakoztató központ. Jó minőségű, saját termékekkel, mi két tányért vettünk ott.

Hazafelé egy hatalmas szarvas sétált keresztbe az országúton.

Testben és lélekben egyet álmodtunk. Akartunk még gyereket, de várnunk kellett.

Bizakodó út volt.

Csak kímélő túrára mehettünk. Írni szerettem volna. Megmutatni csak neki, hogy az élet szép. Alkotni, nyomot hagyni. Gyönyörű, de baljóslatú helyre mentünk és feszes cikk született a kirándulásból. Genius loci, a hely szelleme. Visszagondolva semmi tudatos nem volt a helyválasztásban. Pedig megszakadt a szívünk.

A Csepel-szigeten Szigetcsép felé kerültünk, gyönyörű környezetben, nagyon kátyús úton.

Ráckeve szép és HÉV végállomás. Megnéztük kívülről a Savoyai-kastélyt.

Aztán a környék legrégebben lakott faluja felé vettük az irányt. Lórév. Zichy Ödön gróf emlékkápolnája áll itt a Duna közelében. A fiatal Görgei Artúr itt akasztatta fel az "ellenséggel cimborálkodó" főurat "lámpavilágnál" 1848. szeptember 30-án este, a pákozdi csata másnapján. A helyre később Ferenc József emelt emlékkápolnát. A megkapóan szép természeti környezetből kiemelkedik a neogótikus stílusú, vörös téglából emelt építmény.

A grófnál lévő gyémántok örökre eltűntek.

Óraátállítás előtt voltunk. A kora délutáni fények demerunggá álltak össze a borús időben.

Mi két gyémántunkat vesztettük el 2007 elején és végén.

Neki Bécs nem a liblingje, bár értékeli a művészetét. Én tudnék ott élni. Rendszeresen járunk oda, mint oly sok magyar.

Szüleimmel mentünk először együtt Bécsbe. Shoppingolni. Az autóban elmesélte a lakkcipős sztorit, ami vele esett meg a Mariahilferen, még a Gorenje láz alatt. Pandorfban gyanútlanul álltunk meg. Egy bőrdzsekit próbáltam. Nagyon jól nézett ki. De nem volt a méretemben. Még a Kartner Strasse-n is ezen örjöngtem.

Elcseszett egy út volt. Bécs nem lopta be magát a szívébe és ez főleg az én hibám.

Azon az őszön elkezdtünk próbálkozni. Nagyon hittük, hogy gyorsan négyen leszünk.

Három nagyon nehéz év jött, rengeteg utazással.

Szombat hajnalban nagy izgalommal vágtunk neki az első családos közös utazásunknak. Egyik bátyja adta a tippet a szállodára, ami egy hétkontinenses világutazó nagyszerű tippjének bizonyult. Jó szívvel ajánlom a Hotel Karibe-t Bibione tengerpartján. Olasz két csillagos, egyszerűen nagyszerű, igazi tradicionális, családi szálloda, tipikus, autentikus és finom konyhával. Megnéztem a 2019 feedbackek is nagyszerűek.

Egész Közép-Kelet-Európa egyszerre indult az olasz tengerpartra. A hajnali osztrák autópályán komoly tempóban és forgalomban evickéltünk alvó gyermekünkkel a hátsó ülésen, kicsi japán gyártmányú, kölcsönkapott autónkkal. Graz, Klagenfurt, Villach, Udine után egy parkolóban a wc mellett reggeliző dán hippicsalád öt gyerekkel, a vidámemlékű Autogrill és az autópálya leágazás, ahonnan a szállásig hátralévő 20 km távolság ugyanannyi utazási idő volt, mint az előtte lévő 750 km-es út. Elfogyott a kekszünk, a vízünk az araszolásban. Hasznos tipp: Érdemes elkerülni a szombati turnusváltást az olasz Adrián.

De a szálloda kárpótolt a dugóért. A csodálatos személyzet, a tengeri kilátás, az elhelyezkedés és a koszt csillagos ötös. Üveges Pepsi és igazi olasz konyha.

Csodálatos képzeletfotó sorozat a homokos strandon. Élete első coco árusa. Délutáni alvások a tengeri szellő járta pici szobában. A sarokról hordom az igazi, vékonytésztás pizzát a szobába. Délutáni nyűglődés a strandon. Esténként korzó a főutcán. Foci VB. Élőben az olasz-német elődöntő, olaszok győznek hosszabbításban, hajnalig fiesta az utcán, fociláz.

Két napra kirándulásokat szervezünk.

Verona és Gardaland az első kirándulás.

Gardlandban megyünk elsőnek. Hotelben felejtjük a tartalékcumit és a pelenkát. Útközben egy supermercatoban emergency vásárlással pótoljuk a kellékeket. Feszültség. Gardalandot benéztük talán. Talán ő még túl kicsi volt. Valaki rosszul lesz az egyik hullámvasút alatti járdán. Gyorsan leléptünk, pedig nagyon jó hely Gardaland.

Verona az Aréna, Júlia erkélye, a várfal az egész, tömény romantika. Csoki fagyi a Piazza Bra-n. Számomra Verona csúcs a Palazzo e giardini Giusti. Nem lehet, nem szabad kihagyni Itália egyik legszebb reneszánsz kertjét! Mesés élmény volt velük.

Aquileia, Grado és Palmanova a második kirándulás.

Aquileia csodálatos egymásra épülő bazilikáival, ókori romvárosával, az üveg járdán bejárható teljes templom méretű mozaikjaival. Rabul ejtő harmónia. Valaha a világ egyik legnagyobb metropolisza volt ez a mai alig falunyi település. A fő bazilika legmélyebb altemplomában, ahová a legnagyobb veszedelmek idején bújtak a papok és környékbeliek középkori freskón egy hátrafelé nyilazó, keleties fegyverzetű harcos küzd egy itáliai lovaggal. A motívumba én magyar kalandozót látok azóta is. A lenyűgöző helyről cikket írtam, ahogy hazaértünk.

Grado Velence kishúga. Csodálatos bazilikákkal, hangulatos lagúnákkal és tengerparttal.

Palmanova a rajzasztalon tervezett erődváros. Korának egyik legszabályosabb különleges hangulatú városa, óriási főtérrel, hatalmas bástyákkal, falakkal. Sokáig zárt, katonai település, egyedi hely.

Utolsó reggelinknél olasz szerencse üzenetekkel és laudációval a vendéglátásért írtam teli a nagyméretű tányéralátétet. "Bocca al lupo per grande finale! Forza Azzuri! Mentalita Ultras! Grande Italia! etc". Ahogy kikanyarodtunk láttam, hogy a fél személyzet integetett nekünk a hotel ajtóból és az ablakokból. Két nappal később megnyerték a világbajnokságot. Cikkem nem emlékszem miért, de két évvel később jelent meg egy jónevű szakfolyóiratban.

Amikor lányunk elaludt a kocsiban hazafelé arról beszéltünk, hogy megint megkérdezte, mikor lesz testvére.

Néhány fotót kinyomtattunk szüleinél. Nézegettem őket a képeken és tudtam, nem várhatok tovább, nem várathatom tovább.

"A csővári cikk bekerül az újságba!" erősítette meg a szerkesztő. Felvillanyozott a hír és osztozott örömömben. Rögtön egy másik, közeli várat választottam következő írásom tárgyának. Egy nedves, májusi szombat reggel indultunk el Szanda vára felé. Szandaváralja felől közelítettük meg a romot. Szitált a meleg májusi eső, majd hirtelen kisütött a nap. Az aszfalton párolgott a reggeli nedvesség. Lehúzódtunk az erdei gyalogútnál az autóval. Kb. egy óra sétára voltunk a csodálatos, középkori vártól -illetve már romjaitól-, amit a Cserhát egyik vulkáni kúpjára emeltek a Magyar Királyság alattvalói valamikor a XIV. sz előtt vagy elején.

Nyűgös volt, működött az előérzete. Egy métert sem mentünk azon az erdei úton, se aznap, se azóta. Az erdei ösvényt több száz csiga lepte el, a nedves, meleg idő annyira kedvezett nekik, hogy lehetetlen lett volna átjutni rajtuk anélkül, hogy el ne pusztítsunk rengeteg állatot.

Óvatosan ültünk vissza a kocsiba.

Nincs az a cikk, rövidtávú haszon, érdek, hogy egy élőlénynek is ártsunk, romboljuk a Földet, a Teremtő művét. Már a gondolattól is émelyegtünk. Aki a környezetóvását komolyan veszi, önkorlátozó jövőt lát maga előtt. Ez utazásainkra is igaz. Mindig egyetértünk abban, hogy bárhol járunk hazánk vagy a nagyvilág tájain a természet épsége, tisztasága és a felelősség, hogy unokáink is lássák ezt a csodát, a legfontosabb szempont.

Nem ölhetünk élőlényeket, csak azért mert az ember lassan globálisan robotizálja magát a gyors profit érdekében.

A teremtett természet az első.

Először átautóztunk Nógrád várához. Gyors vizitáció volt a nagyszerű helyszínen, csigák nélkül.

Majd Vácra mentünk, sétáltunk egyet a barokk Belvárosban és a dunai sétányon. Megnyugtatott minket. Szeretjük Vácot. Vonattal is, kerékpárral is megközelíthető, ideális, fenntartható, jó desztináció. Csigarajzás időszakában különösen ajánlott, romantikus, elegáns back up option.

Szeretem azt, amikor várakhoz, templomokhoz, emlékhelyekhez jön velem. Helyszíneket keres velem vagy hódol a sokszor tikkasztó örökségturizmusnak. Felemelő, hogy hagyja ezt az őrültséget nekem. Sokszor lényeges pontokon tett bele nagy energiát, hogy írhassak. Történelmet. Tudja, hogy szívemnek ez a legkedvesebb tudomány. A világ végére is velem tud jönni egy írásért, ha arra kérem.

Első ilyen túránk 2006 februárjában volt. A csővári vár romjait kerestük fel. Pest megye és Nógrád megye határán elterülő várhegy varázslatos magyar táj.  Február volt, erősen olvadt a hó.  Átgázoltunk egy jeges, megáradt patakon, felkaptattunk a ködös erdei úton. A középkori eredetű várrom csodásan derengő napsütéssel fogadott minket a dombméretű hegy platóján. Amíg szusszantak a napsütésben, leléptem a várrom méreteit és lefotóztam a megmaradt falakat, aztán őket. Mágikus rom a vár. Vidáman ereszkedtünk le hóban gázolva a hegy nyugati oldalán. Csöves háti hordozóban vittem végig lányunkat a háromórás várhegy túra alatt. Az évszázados rom aminek oly sok gazdája volt magányosan fogadott be minket azon a késő téli napon. Az egész út alatt senki emberfiával nem találkoztunk a hegyen. Magunk voltunk. Ott a magic hourszerűen derengő, első tavaszias napsütésben megállapodtunk lesznek még empirikus, történelemtudományos útjaink.

Pest felé vezetve a tükörbe néztem és láttam, hogy lányunk a mellette lévő üres helyet nézi a hátsó ülésen. Elmúlt egy éves.

Két nap múlva kész volt a cikk. Néhány hónap múlva egy nagyon jó újságban jelent meg (Köszönet érte, K.P.-nak).

Közeli baráti pár esküvője Zalacsányban a Batthyány-kastélyhotelben. Gyönyörű helyszín.

A kastély homlokzatán márványtábla hirdeti: "Zalavármegye a hazaszeretet vértanújának emlékére örökítette meg 1897 október 10, e táblával, hogy itt született Csányi László 1790-ben".

Nagy hőségben léptünk be a tágas, hűvös, emeleti, erkélyes szobánkba. Lányunk valaha volt leggyorsabban elalvását produkálva, ruhában dőlt el a kényelmes franciaágyra. Aranyos fotósorozat maradt meg a jelenetről. Szieszta és medencézés. Hosszan cicáztunk a vízben a magyar és olasz barátokkal.

Nagyszerű esküvő volt. Reggelig tartó hepaj és tánc. Sok közös barát. Szép emlék.

Kedves invitáció és baráti társaság miatt évekig visszajártunk ide minden július utolsó hétvégéjén.

A flaszternyár közepén vettük rá magunkat, hogy legegyszerűbb megoldásként a Balatonra menjünk néhány napra. Kipróbálni az első, önálló, hármas, családi nyaralást. Siófoknak adtunk egy esélyt. Előre megbeszéltük bármi van, egy óra alatt Pesten vagyunk.

Két acsarkodó pittbull várt minket a siófoki zimmer frei udvarán. Ki se mertünk szállni az autóból, pedig üvöltött a gyerekünk a melegtől. Kis csomag volt, izzadt, gyönyörű, síró csomag. Az előleget nem kaptuk vissza, elmenekültünk.

Két utcával lejjebb, egy németek által lakott pizzázóhotel vörösre dízájnolt, nyekergős padlós, csíkszobája volt szabadon, amit azonnal lefoglaltunk a következő napokra.

A Jókai sétányt imádom. Babakocsival vittük naplemente előtt oda.

Másnap a Coca-Cola Beach mellett értünk vizet, a szabadstrandon. Kánikula volt, alig látszott a paloznaki templomtorony. A Cipruson vásárolt térképes, Szerelem szigete törülközőt terítettem a kopott fűre a vízbe vezető betonlépcső közelébe.

Abban a pillanatban, ahogy gyerekünket letettük a törülközőre, ott a siófoki strandon, fél perc alatt megtanult kúszni. Egész nap a nyomában voltunk és az újszülöttség statikusságát felváltotta valami sokkal dinamikusabb. Első gyerekes párként alig mozogtunk a váratlan fáradtságtól mire a szobánkba értünk. Ő is jól aludt cumival és mi is. Mindenki jól aludt, kivéve a mulatozó kamaszokat az ablak alatt.

Másnap már nem láttam a strandról a paloznaki templomtornyot. A még nagyobb hőségben még többet kúszott. Este kihagytuk a Petőfi sétányt. Még nagyobb buli az ablak alatt, ütemesebb technoalappal disco hajnalig. Ennek a nyárnak volt a nagy slágere a Gwen Stefani: Hollaback Girl. Könnyen megtanultam hajnalra a refrénjét.

 A nagyobbik gyermekünk születésvideójából (születés videó: születés napjait, azutáni hónapokat megörökítő, családi videófelvételek, mindkét lányunknak van) derül ki, hogy valamiért a Szántód-Tihany komppal indultunk hazafelé. A videófelvétel teljes siófoki részének nincs hangja, néma.

Boldogan, kimerülten és büszkén értünk haza a nagyszülők uralta, fülledt Katlancity-be (értsd Budapest). Szüleidnél, a Liget fái hűtötte leányszobádban aludtunk egy nagyon jót. Mind a hárman.

Első út volt, amire hárman mentünk. Csinos, takaros fa/kő víkendház a megkapó Fonyódligeten. Fiatalabb bátyja, hívott meg minket felesége családjának nyaralójába. Kedves szeretet és vendéglátás ott mindig a részünk. Családi, asztali, beszélgetős esték a teraszon. Jogról, edukációról, utazásokról. Egyik este élénk beszélgetés az egyetemi férőhelyek számairól, amit egy a kertben felbukkanó sün család szakított félbe.

A háztól százötven méter a szabadstrand és ötven méter a vasút. Nagyon nyugalmas hely. Ebben a kétszáz méteres körben mozgunk. Babakocsival korzóztunk a finom tavaszban a Balatonig és vissza.

Az éppen szezonkezdő büfében főtt kukoricát vettünk. Csodálatosan szexi, gyönyörű sorozat a kukorica evő boldog anyáról (Balaton a háttérben) és a fiatal családról.

Szép a Balaton-parti villasorral összekötött szabadstrand, igazi délipart élmény. Ide később is visszajártunk. Ez az a klasszikus Fonyódliget rész, ahol az egykori tábor is van és a kék csúszdás büfésor. Ő is nyaralt a táborban általános iskolásként.

Közeli barátaink (Köszönet az élményért!) adták nekünk a tapolcai, nászutas, all-inclusive mininászútat. A viharos, mozgalmas, hosszú esküvőnk másnapján indultunk.

Nagyon szép kis út volt. Szándékosan a Káli-medence felé mentünk, 77-es főút és vidéke. Ott az autóban találtuk ki a vadpuni jelzőt, jelentsen ez bármit is magyarul. Kapolcs előtt volt a hegyoldalban, a nagyvázsonyi Kinizsi-vár után.

Tapolcán a Pelionban laktunk a matrimonial lakosztályban. Nagyobb volt, mint a lakás, ahová gyermekünket vártuk. A szobai jacuzzit végül nem próbáltuk ki.

Én eveztem a barlangfürdőben. Ők meg utaztak a vízen. A Malom-tó partján fagyiztunk egy teraszon. Voltunk a közeli Balatonnál és talán Badacsonyban is, lent a bazársoron.

Esténként szobaszerviz hozta fel a lakosztályba a vacsorát. Ő pihengetett, olvasott. Én Nuno Gomest (valamiért mai napig Nyunyónak is szólítom, ahogy lányainkat is) és Cristiano Rondalot (akkor még Ronáldúnak, ú-val, mondták a szpíkerek) néztem a tv-ben, foci EB volt.

Elalvás előtt a közelgő szülésről beszélgettünk. A hasán át becézgettük gyermekünket. Biztattuk, hogy jó lesz neki velünk mindig és nagyon várjuk.

Úgy éreztem magam, mint édesanyám és édesapám a mézesheteik alatt, 1975 nyarán, Sopronban.

Nagy boldogságban, és bizakodó hangulatban telt el ez a néhány, felejthetetlen nap ebben a Balaton-felvidéki, vidám városkában.

Hazaértem és szüleimnél újraolvastam Petőfi koltói verseit, például ezt:

Beszél a fákkal a bús őszi szél...

Beszél a fákkal a bús őszi szél,
Halkan beszélget, nem hallhatni meg;
Vajon mit mond nekik? beszédire
A fák merengve rázzák fejöket.
Dél s est között van idő, nyujtózom
A pamlagon végig kényelmesen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Egyik kezemben édes szendergőm
Szelídeden hullámzó kebele,
Másik kezemben imakönyvem: a
Szabadságháborúk története!
Minden betűje üstököscsillagként
Nyargal keresztül magas lelkemen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Arany csal s ostor kerget tégedet
A zsarnokért megvíni, szolganép,
És a szabadság? egyet mosolyog,
S mind, aki híve, a harctérre lép,
S érette, mint a szép lyánytól virágot,
Sebet, halált oly jókedvvel veszen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
De lesz, ha nincs: tiéd a diadal
Majd a csatáknak utósóiban,
S halottaidért bosszut is fogsz állni,
S a bosszuállás rettentő leszen!...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Vérpanoráma leng előttem el,
A jövendő kor jelenései,
Saját vérök tavába fúlnak bé
A szabadságnak ellenségei!...
Egy kis mennydörgés szívem dobogása,
S villámok futnak által fejemen,
S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Koltó, 1847. szeptember

Még februárban, Velence után megkértem a kezét. "Egy gyűrű mindfelett! (koccogtatás)" Másnap megfogant nagyobbik gyermekünk.

Március 15-én, szülővárosunkban, Budapesten képzeletfotó motívumokat gyűjtöttünk az ünnepi "Belvatyiban", ahogy mi a Körúton belüli részt hívjuk, főleg az ötödik kerületet. Mindketten úgy tartjuk, hogy legfontosabb utazási élmény, ha szülőhelyed kitartó utazója és jó ismerője vagy. Gyermekeinket is erre neveljük. A Falk Miksa utca egyik sarkán összehányta magát, éreztük, hogy hárman vagyunk.

A középső trimeszterben voltunk, amikor a Bajcsyn befizetett nászutunkon repülőre ültünk, július közepén. A délutáni charter járat már a naplemente utolsó fényeiben landolt Nicosiában.

Ciprus gyönyörű hely, az egyik legszebb pontja a Mediterráneumnak. Larnaca mellett Agia Napa felé volt a tengerparti szállásunk egy útmenti szállodában. Késő este érkeztünk és egyből tudtuk ez a szálloda nem az a szálloda, mint amit a prospektusban láttunk. Illetve az volt, de valahogy minden más volt, minden rosszabb volt. A nevét nem írom ide, mert tizenöt év eltelt és remélem már nem ugyanaz a színvonal. Mi ...... Beach Shock Hotelnek hívtuk. Tipp: Ne itt szállj meg, ha a szigeten alszol!

A recepció mocskos volt, a lámpákon milliónyi bogár. A szoba nem volt tiszta, se szép.  Próbáltunk kicserélni a szobát, de a recepciós azzal szerelt le minket, bizony mi kaptuk a legszebb, nászutas lakosztályt. Saját törülközőinkbe csavarva aludtunk néhány órát. Reggel a világ legkoszosabb ablakán néztünk ki a ködben kavargó tengerpartra, ami Ciprus egyetlen ronda partszakasza volt.

A sokk miatt az egyhetes út egy napra sűrűsödött a képzeletfotó-albumomban. Mégis csodával kezdődött ez az egyhetes nap!

Arra ébredtünk, hogy nagyobbik lányunk megmozdult a hasában. Belülről nyomta az anyatestet. Hatalmas pukliként látszódott nászutas feleségem hasán. Pocaklakónak és Aliennek hívtuk és imádjuk.

Ez a csoda megalapozta a nászutat. Agia Napa flancos strandjaira és ötcsillagos hoteleinek, virágszirommal hintett medencepartjaira, mindehova bejutottunk. Tucatnyi helyre lógtunk be és sosem buktunk le. Egy ilyen luxy beaches, létrás, sziklás, mély és tiszta vizű, aljáig lelátós, úszós strandon végignéztem, ahogy egy hal harap a tempózó, lebegő lábfejembe. Évekig ott volt a heg. Akkor úgy magyaráztam a harapást, hogy "a ciprusi tenger küldött nekünk egy családi belépőt".

Láttuk Ciprus összes strandját a Cape Greco-tól egészen Pafosztól északig, szinte a teljes görög ciprióta partszakaszt. Megannyi strandcsoda. Szinte bárhol meg lehetett állni fürdeni és homokos, sziklás, kavicsos strandok váltogatták egymást. Láttuk az angol radarállomásokat és keresztül autókáztunk Őfelsége, az angol királynő katonai támaszpontjain. Láttuk Famagusta elhagyott hoteljeit a demarkációs vonal görög oldaláról. Képzeletfotóztunk Tochni (ejtsd nálunk Tocsni) falujának határában, mert hasonló néven becézgettük egymást akkoriban. Ő tudatosította bennem, hogy a becézés a szeretetnyelv fontos része.

Láttuk Nicosiát, a demarkációs zónával. A zóna elhagyott lakásaiban megállt az idő. A kéksisakos ENSZ-katonák őrizték az időtlenséget. Közel negyvenfokos hőségben meneteltünk át az észak-ciprusi, török oldalra a kettéosztott főváros egyik határátkelőjén. Bérelt autó akkor nem mehetett át a határon. Bódéból vettük a vízumot a határőrtől. Ahogy átértünk a török oldalra, megszólalt a müezzin. Ötszáz méter után rosszul lett, moccanni se tudott. Azt kérte, vigyem a légkondis autónkhoz azonnal, ami a görög oldalon állt majd egy óra sétára. Fogtam egy török taxist, egy bőrüléses, hatalmas talán 600-as mercist. Egy másik átkelőhöz vitt minket, ahol visszatámogattam a görög oldalra. Húsz percet töltöttük Észak-Cipruson. Betértünk az első boltba vízért, élelemért és légkondiért. Az árus, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, azt mondta "Zsengellér, Újpest!" Kiderült a régi magyar klasszis focista, aki Cipruson hunyt el, a boltos jó barátja volt. Mikor megtudta igazából hárman vagyunk, nem engedett fizetni.

Láttuk Limasszol hosszú parti sétányát. Aphrodité sziklájánál egy bokorra színes szalagot tűztünk. A vízi vidámparkban megfűzött, hogy minden csúszdára felüljek, de a kamikázén, nyolc emelet magasban fellázadtam. Sárga gumicsónakkal "sodrófolyóztunk". Jobbkormányos autóban elaludt mellettem az autópályán, mert annyira bízott bennem.  Hőségben csodáltuk Kourion romjait és mozaikjait. Pékségekben reggeliztünk. Snoorkeleztünk. Zöldborsó pürét ettünk és isteni fish and chipseket. Többnyelvű óriási plakátokon figyelmezettek minket, hogy mennyi ciprusi font büntetést von maga után, ha szemetelnénk. Ez egyre jobban tetszik azóta is. A szerelem szigete tiszta.

Az egynapos hét nagyon gyorsan elment, megfogadtuk egyszer visszavisszük gyermekeinket a szigetre, de nem ebbe a hotelbe.

A világ legjobb nászútja volt.